Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

F

kezd. Ilyen esetben nehéz megfékezni és könnyen okoz bajt.] Ez a lófarkait. Van ujjan ló, amibe benne van az a farkalló vér, hoty farkaik Asz kapótfeszittőzablát. A farkalló ló farkát kikötötték a széső istránkhol.

farkapénz ~ fn. ’az eladott cselédjószág után az addigi őrzésért a pásztornak adott zsebpénz’. Odagyütt a kerittéshöl a Bóha Pista bácsi [kanász]. Gondúta ászt, hogy a farkapénz üneki mögjár. Vö. OrmSz. 145

farkasgúzs farkazsguzs (-zsa) fn. a gúzsbakötés egyik módja’. Nr. [Vkinek a kezét csuklónál összekötik, a térdeit ülőhelyzetben a karjai közé bújtatják, majd a térdhajlat alá és a karjai fölé botot dugnak. Ebből a helyzetből csak segítséggel lehet kiszabadulni. Régen a betyárok alkalmazták.] A farkazsguzsba akár mög is háhat az embör, el nem tud mönni. Vö. OrmSz. 145

farkashárs ~ fn. ’farkasalma (Aristo- lochia clematitis)’. A disznók fülibe abba az üdőbe kólika ellen farkashársotfüsztek.

farkasordító farkasordittó fn. ’dermesztőén hideg hely’. Ujjan hideg ez a lakás halod-é, mind a farkasordittó. Vö. SzegSz. 1.404

farkasszőr farkasz’szőr fn. ’befelé növő szempilla, amely szemgyulladást okos’. Nr. Vót ujjan asszom: monták tut farkasz’szört szönni. De csak akkor, ha süt a nap. Talán ismerted is Tódvároson [Nagytótváros pta.] a Dömséné.

farkastelek ~ (-tye) fn. ’bonyolultan kötött hurok, mellyel az ostort a nyélre erősítik’. Vö. ZsNyj. 173

farmatring farmotring (-gya) fn. ’dombos vidéken használt lószerszám része, melyet hátszíjra erősítve a ló farka alá hurkolnak, hogy a völgy felé haladva

a lóról le ne csússzon a szerszám, vagyis a hám’. Vö. SzegSz. 1.405

faros ~ mn. 1. ’kövér, nagyfenekű (nő)’, gúny. Gyütt Ära éty faros kis menyecske. 2. ’az istállóban egymásnak háttal álló (állat)’. A marháink farossag vótak a Vusicsékévá. Be vótak kollátúvá [korláttal kerítve], hoty ha valamöllik észabadul, agyon né dögönyűjjék egymást. L. ducifaros. Vö. OrmSz. 146; SzegSz. I. 305 fásli ~ (-jja) 1. ’babapólya’. 2. ’sebkötöző vászoncsík’.

fattyazás fattyuzás (-sa, -ssuk) ’kapá- lásos rendszerben termelt kukoricánál, a tőből kinőtt mellékhajtások letörése’. Nr. [A fattyuzással megvárták, hogy a tőhajtások 20-30 cm nagyságúra is megnőjjenek, letördelve teheneiket etették vele, amikor már a legelőn gyengébb volt a fű.] Máma fattyusztam a kukoricafődünkön. Fejön hortam haza a jászóba.

favágító favágittó (-jja) fn. a tűzifa aprítására szolgáló hely az udvarban’. Szögén apám csak bejálitotta nekik áfát a favágittóra [ti. beszerezte és behordta a tűzifát], Vö. OrmSz. 147. favágitó

favágó ~ (-jja) fn. ’erdei favágásra szerződött idénymunkás’. Szoc. [Bérük pénzbeli, részben élelem, 3 téli hónapra szerződtek, félig földbevájt kunyhókban laktak.] Hozzánk a favágók jobbára Zalábu gyüttek. - Negyvenkettőbe erdéliek vótak a favágók. L. ölfavágó. Vö. SzegSz. 1.408 fazsindely fasindő, fasindöl (fasin- dőjje, fasindöle) fn. ’fából készült tetőfedő lemez’. Mikor hát töp cselétház léégöt, mer fasindöl vót a tetejükön, azutátufogval cserépsindővé rakták.

fecsérel föcsékül, föcséküll (föcsékűsz, -ő, föcsékűjjön) i. ’vmely értéket, főleg pénzt haszontalan dologra költ, pazarol’.

90