Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

F

fadepó fadépó (-jja) fn. ’fatelep, vasúti szállítás előtt egyhelyre hordott uradalmi fa rakterülete’. Terecsönyi roboto- sok hortak fát a fadépóra. - Az akortos csak fadépótu álomásik horta áfát. Be a vagomba. L. depó

fagerendás eke fagöröndős eke fn. ’fagerendára szerelt ekevas’. Nr. [Pusztai mesteremberek készítették. Régies eszköz, a harmincas években már nem használták a majorokban.]

fagyai fagyd, fagyáfa, fagyóka fn. ’(Ligustrum)’. A béröslegényök szépön tuttak fagyókalevéllé sipúni [fütyülni]. Há. Táncútakisrá.'Vö. OrmSz. 142.fagyócska, SzegSz. 1.395; ZsNyj. 99. fagyó-fa

fájész fájéz i. ’vmire pályázik’. Réguta fájésztam éj jó zsebórára. - Ha vót a pusztába éj jop bel, ami üresödött, a többiek fájésztak rá.

fáklya fokla (’-jja, jjuk) fn. ’világító eszköz’. Nr. [AXX. sz. elején a füstös cselédkonyhák világítására az erdei fenyő gyökerének hasítékát használták világításra.] Fokiának legjobb vót a lucsifa gyökere. Ha nem vót, akkor a gyertyánfagyö- kér is sokájig bírta.

fakopács fakopáncs (-csa, -csuk) fn. ’harkályfélék (Pycidae)’. Jobban az öregerdőkbe szeret lönni a fakopáncs. Van cifra, ződ, fekete. Azokat kéműte (kímélte, óvta) a pásztorembör.

falas ~ fn. ’cselédházakban lakó, közös fallal elválasztott szomszéd’. Cserékké vótunk falassak. - A néném falazs vót éj juhásszá. Az az isten érdömébe, egész éjjé furuglát.

falka fóka (’-jja) fn. ’egyfajta állatból együtt terelt, legeltetett csoport, nyáj’. Van eladó disznóm, csak kim van a fókán. - Szénáson akkoriba vót három urasági fóka. Disznóbu. Vö. OrmSz. 144; SzegSz. 1.400; ZsNyj. 100

família, famílija (’-jja) fn. ’család, vérségi rokonság’, pejor. Monhatom, szép kis famíliájja van, nincs vele mid dicsekönni.

fancsarog ~ (fancsargok, fancsargol, fancsaroksz, fancsargó, fancsarog gyón) i. ’vmi belső fájdalom miatt nyugtalankodik, nyakát és derekát csavargatja’. Fancsarog a tehén, fog’gyák a fájások [ti. ellés előtt].

faragó ~ (-jja) fn. ’uradalmi cseléd, képesítéssel nem rendelkező, ácsmunkát végző ember’. Szoc. [Rendszerint autodidakta ezermester. Feladata: hidak, kútgémek készítése és javítása, gerendák ácsolása, kocsi és szekér alkatrészek faragása, szerszámnyelek készítése. Közcseléd fizetése volt. Némelyik majorban pintérnek hívták.] A Kerti, a Pintérkerti, aki mastat Almamellékön bognár a tieszbe [termelőszövetkezetben], av vót faragó ot Korcsámba [Korcsány-pta], L. pintér farcimál ~ farcimáll (farcimász, -ó, farcimájjon) i. ’vallat, forszíroz, zaklatva kérdezősködik, vmi után’. Akkoriba sokat farcimáták a csöndérök a Szabó Jóska feleségit. Há tötte éjaz urát?Vö. SzegSz. I. 403. farcimáz

farkai ~ farkad (farkájjon) i. ’ló a farkával csapkodva, farka alá szorítja a gyeplőt’. [Ha a lónak sikerül farkával leszorítani a gyeplőt, rúgni és vágtatni

89