Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

E,É vót az ellető, kesébben má jobbára téglábu. A karóséiba sokszor mökszorút a malac. A karók között... ellető kanász ~ fn. uradalmi cseléd, aki csak az uradalmi anyadisznókat és választásig a malacokat gondozza, őrzi a legelőn’. Szoc. [A született malacok után percentöt (néhány filléres jutalékot) kap.] A számodó kanász átajjába az ellető ka­nász is. Ahhó érteni köllötött. elmángol émángul, émángull (imán- gújjon) i. ’ütlegel’. Májig is élő embör az a kovács, mök tunná mondani..., hogyan émángúták. L. kimángol elmarad émarad (émaracc, -ó, -ol, émaraggyon) i. 1. ’fejlődésben visszama­rad’. Émarattak ezök a csibék. 2. ’csen­desen viselkedik’. Mijjen szépön émarad mast a gyerök? - Edösapám szokta monda­ni - nyugoggyék -, hogy az a jó főd, ahun sok afődimagyaró. Ott a disznó émarad [ti. békésen legel]. elmérged émérged (émérgesödik, émér- geggyön) i. ’megfertőződik, gyulladásba jön. Emérgett a lábomon a seb. - Addig piszkálod a buborcsékot [pattanást] amég émérgesödik. Vő. OrmSz. 376. mérged elnásznagyol énásznagyul, énász- nagyull ts. i. ’megver’. L. kinásznagyul elő ~ {fje) fn. ’vmely megmunká­landó mezei földterületnek, több részre osztott mennyiségéből egy darab’. Nr. [Kapáláskor, aratáskor, kaszáláskor stb. a munkát részletekben végzik. Egy kát. holdat 3-4 előbe [részletre] szoktak fel­osztani, s részletenként végzik a munkát.] Két élővé végesztünk a búzába. - Jó nagy előtfoktá, halod-é? L. fogás. Vő. OrmSz. 124; SzegSz. I. 349 előadja magát elüaggya magát, elüadi magát Szój. Vmilyen váratlan esemény, (többnyire baj) következik be’. Sose tut­hati az embör, mikor mi jaggy a elü magát.- Mindég valami rossep elüaggya magát.- Hátha valami baj elüadi magát. Jó ha van ék kis letöt péndz. Vő. OrmSz. 3. ad; SzegSz. I. 349 előbbiekben előbbegbe, élőbbekre hsz. ’korábban, régebben’. Élőbbekre nem februárba, halom [hanem] január else­jén vót az üdőfőmondás. - Élőbbekre kécs család lakott ész szobába puszthelekön.- Élőbbekre négyen jártunk éty konyhára. Vő. OrmSz. 124. élőbbekbe előbbi ésszel előbbenyi esszé hsz. ’elő­re meggondolva, jól megfontolva, oko­sabban’. Előbbenyi esszé uty köllötöd vóna csinyáni, hoty kaptyon ék kis levögőt [ti. bor a hordóban]. - Előbbenyi esszé nem köllöd vóna neköm észtét mondani, mi fényének? előhasú elühasi mn. 'első ellése előtt álló (tehén, ló, anyadisznó)’. Eladósztunk mi égy elühasi üszőt a béci vásárba. - Égy elühasi jószágra jobban rá is köll vigyáz­ni. - Attam a lányomnak hozomámba égy elühasi göb ét. előlcsaholó elücsahos fn. 1. ’nagyhan­gú, társaságban hangadó’, gúny. Az egész lendéjje [nemzetsége] elücsahozs vót. 2. ’uradalmi első cseléd (gazda, öregbéres, elsőkocsis, csősz stb.)’. gúny. Méréskor [illetménygabona kiadásakor] esőbe [elő­ször] az elücsahosok kapták mög a gabo­nát. Vő. ZsNyj. 88 előszéna ~ fn. ’a réten az évben első ízben kaszált széna’. Ü magának a cselécs csag vasárnap dógoszhatott. Akkor horták be az előszénát is, mer csak akkor kapót fo­gatot [kocsit], elpajkoskodik épajkoskodik i. ’pa­ráznává, erkölcstelenné válik’, ritk. Abba az üdőbe nagyon épajkosodott a gyarmati nép [Kaposgyarmat lakói]. - Beszéllik, hogy a Szűz Márja Kalocsám gyütt vóna 83

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom