Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

D

vöröshagyma fejlődik’. A cselédnek ára nem vót se üdeje se kertye, hogy még külön dukhajmát is vessön. Akármijjen kevés péndzejis vót, a dukhajmát mögvötte tojás árán az asszompiharcon.

dullog ~ (dulloksz, -ó, - gyón) i. ’harag miatt magában dörmög, motyogva duzzog’. Had dullog’gyon csak. Máj mögbékül az asztáná. [Ti. ha éhes lesz, elfelejti a sértődöttségét.] L. kusmorog, döllög dupla dufla mn. 1. ’vmiből két darab, páros’. Tekerd duflán a madzagot! 2. ’teljes’. Az idén széh duflák a violájim. - Dufla, fehérszökfűd vött a mönyasszonyi csokorba. - Kicsi, de dufla. [Ti. vki kicsi, de nagy az ereje.] Sz. Vö. OrmSz. 109; SzegSz. I. 303; ZsNyj. 95

duplakomaság ~ duflakomaság fn. ’egymás gyermekét kölcsönösen keresztvíz alá tartás által létrejött, fogadott rokonság’. Nr. [Duplakomaság jöhet létre akkor is, ha a keresztségi komaságon kívül más (bérmálkozás, komatál küldés, mosdatott keresztanyaság) okán is fennáll a komasági kötelék.]

durda ~ ('-jja) fn. 1. ’egyszer kifőzött, gyenge minőségű pálinka’. 2. ’a pálinka- főzés végén kicsorgó, már nem használható, gyenge minőségű folyadék’. Em má csag durda, halod-é? A szüne is mutattya: szürke. Vö. OrmSz. 109. durdák

durgat ~ (durgacc, -ó, ol, durgasson) i. 1. ’ostorral cserdít, pattogat’. Durgat a kanász, erezd ki a disznókat! Nr. [A majorban a kanász nem kürttel, hanem os- torpattogtatással jelezte az állatok kihajtásának idejét.] 2. ’kukoricát pattogat’. Ha mögrakitok a tüzet, mök ha van rosta, durgatok nektök kukoricát. Vö. OrmSz. 109; ZsNyj. 95

dühembélü dühembélü mn. ’nagyétkű, telhetetlen gyomrú’. rossz. Ennek a dühembélü embörnek nem löd vóna ölék jé [fél] disznó. - Dühembélü kutya.

dülleszt dölleszt (-ök, -ő, -öl,

döllesszön) i. ’pöffeszkedik, büszkeségből kimereszti mellét v. a hasát’. Néféjj! A gazdag Bukovics dölleszti mast a mellit. L. kidülleszt Vö. SzegSz. I. 305

77

i