Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

E,É

e é nyomosító elem. Néd é! [Ti. lásd!]- Od van é. - Néni! Kiné van eladó malac? Ezökné é!

ebédesvéka ebédözsvéka ('-jja) fn. ’lehántolt fűzvesszőből díszesen font, alacsonyoldalú fületlen kosár, melyet a fejen hordanak’. Hurcúkodáskor [cselédköltözéskor] ebédözsvékába pakúd be az asz- szon, ha vót sunkát, könyeret. Avvä kináta mög a bérösöket. L. fejvéka

egér ~ (egere, egerük) fn. ’a ló állcsontja mögött kiemelkedő, egérnagyságú izomcsomó’.

egérfogas ~ mn. ’kétoldalt fürészfog- hoz hasonló (szőttesminta)’. Cserémfán [Cserénfa, zselici falu] vót ét takács, attu való az én egérfogas abroszom.

égető ~ mn. ’rossz, mint aki gyújtogatni szokott’. Égető égy gyerők ez. - Ujjam, mind az égető. Szh. Vő. SzegSz. 1.312 égőszínű égőszünü mn. ’élénkpiros’, égszínű ékszünü mn. ’világoskék’, egyalmú égyalmi mn. ’azonos ellés- ből való’. Csak sertésre, nyúlra vonatkozik. Égyalmijak ezök. A góbé is mög az ártány is. Vő. OrmSz. 115; SzegSz. 1.313. egyalombeli

egyel-begyel ~ mn. ’kevert, vegyes’. Halli! Egyel-begyel én nép laki észt a Baranyát. L. elegyes

egyenes hely igyenös hel fn. ’síkság, rónaság’. Aki igyenös helbü gyüt, nem marat mök högyezs vidékön [ti. a cseléd]. Ritka vót ajis [az is], ha somogyi cseléd émönd Baranyába. Vő. OrmSz. 115. egyenes egyházalatti étyházalatti fn. ’azonos hosszú cselédházban szomszéd78

ként lakó cseléd’. Mink kérőm a pusztán sasé montunk egymásnak, hoty szomszéd, vagy szomszéccság. Em má jobban falusijas. A cselét csak ászt monta ugye: étykonyhássak, étyszobássak vagyunk, vaty, hogy étyházalattijak.

egykenyéren étykönyérön hsz. ’egy azon családban, ugyan abban a háztartásban’. Szentamáson étykönyérön vótunk édösapámmá. Ety szobára kilencen... Akkor monta jaz uram: - Harag nincs, de é kő vánunk könyértü jis, asztátu jis... Akkor észegődött az uram Márcodóra...

egykorú étykorás mn. ’egyidős’. Ety- korássag vótunk a Marival. - Étykorássak ezök a csibék. Vő. SzegSz. I. 216; ZsNyj. 135

egykonyhás étykonyhás fn. ’közös, nyíltkéményű cselédkonyhán együtt sütő-főző család tagja’. Mink akkor Kisibafán négyen vótunk étykonyhássak. De veszeködés éty csöpp se. - Akkor mink Csirzójékka vótunk étykonyássak.

egylámpás ~ (-sa, -ssuk) fn. ritk. ’olyan közös cselédszobában lakó család tagja, aki megegyezés szerint középen csak egy közös lámpával világítanak’. Szoc. [A közös cselédszobában lakó családok közt erős volt a szolidaritás. Pl. takarékossági célból középen egy lámpát égettek, minden héten másik asszony töltötte fel petróleummal és tisztította a cilindert.] Örzse néninek hitták, a monyé mögBözsike. Velük vótunk Parraggátpusztába égyszobássak, de égylámpássak is ám!

egypusztabéli étypusztabeli fn. ’azonos uradalomban szolgáló cseléd’. Má hogyne