Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

rögve jár’. Uj jó laktak a tehenek, csakúgy dőcörögnek. - Jó tartottam a gyerököt, hogy dőcörgött.

dödög ~ (-ok, dödöksz, -ő, -öl, -gyón)

1. 1. ’magában dörmög, motyog’. 2. Vki távolban, v. fal mögött halkan beszél úgy, hogy hangját hallani, de értelmét nem’. Korássan [hajnali órákban] möntem a vonathol. Hallom ám valaki előttem dödög. - Hallom, valaki dödög a konyhába. L. dödörikél. Vö. OrmSz. 104. dödölődik

dödölle ~ {'-jje) fn. ’főtt krumpli és liszt keverékéből főzött pépes étel, zsírban sült hagymával és tejfellel leöntik’. Fujtós, mind a dödölle [ti. nehezen nyelhető le]. Szh. L. gánica. Vö. OrmSz. 104 dödörikél dödörikül, dödöriküll (-ök, dödörikűsz, -ő, dödörikűjjon) i. ’távolban halkan beszélget’. Áthallaccott a falon, hogy dödörikűtek. L. dödög

döheder ~ mn. ’nagytestű, otromba testalkatú, elhízott’, gúny. Nagy döheder embör vót ott az ispán.

döllög ~ (döllöksz, -ő, döllög'gyön) i. 1. harag miatt magában dörmög, motyog’.

2. ’duzzog’. Egész nab döllögött. A rossep tuggya mér? - Neköm né döllög’gy, mer ösz- szeszaladunk! [Ti. a duzzogásért megveri.] L. dullog, kusmorog

dölyfös dölfös mn. ’pufókarcú, kövér’, gyny. Kizs dölfösöm. - Vám má csalággyuk? Van ed dölfösgyerök [fiú].

dong dönög (dongó, -győri) i. 1. ’zümmög’. Az annya istenségét! Má id dönög én nagy ződ bogár. 2. ’(a tűz) duruzsoló, morajló hangot hallat’. Ek, csak ud dönög a kálhába. L. bunog. Vö. OrmSz. 105; SzegSz. I. 297; ZsNyj. 94. dönög

dönt dünt (dünc, -ő, -öl, düncsön) i. 1. ’ont’. Dönti a tejet [ti. a tehén sok tejet ad], Nr. Az éccöri asszon is uj járt. Árúta a tehenit a vásárba. Szögén szöröncsétlen

üjis akarta dicsérni a tehenit. Ez? Dünti a tejet komámasszon. Ujjan teje vám mind a kék lilijom. Persze ászt akarta szögém feje mondani, hogy mind a sárga lilijom. [Ti. a sárga színű tej zsírosabb és értékesebb, a kékes színű vizezett v. gyenge minőségű.] 2. ’álló helyzetből vmit felborít’. Néd a! A tikok fődüntötték a moslékot. -Mere düntöd afát?\ö. OrmSz. 105

drabális trabális mn. ’hatalmas, nagytestű’. Naty trabális embör vót. - Nat trabális muraközi lovak. Vö. SzegSz. 1.298 drótostót ~ (-tya, -tyuk) fn. ’nagyobb méretű cserépfazekakat drótozással megerősítő, lyukas edényeket befoltozó, rendsz. szlovák származású vándor kisiparos, aki a szerszámait és az alapanyagot hátán ládában cipelte’. Nr. [A népi kismesterségek egyike, amely jellemzően a szlovák (tót) nemzetiséghez kötődött. Tipikus öltözékükhöz széles karimájú kalap tartozott.] Ha vót likas edény, az asszonyok má várták, mikor gyün a drótostót - Drótoznyi, fótoznyi...! - kijabát a drótostót, ha gyütt a pusztába.

drumó ~ fn. ’kövér, erős, izmos gyerek v. férfi’. Nr.[Egy ízben valaki úgy vélte, hogy az egyik ördögöt hívják így.] Te kizs drumó! - Ujjam, mind a drumó. Szh. - Nagy drumó embör. Vö. SzegSz. I. 298. Dromó

ducifaros ~ mn. ’kövér, kerekfenekű (nő)’. Ducifaros ém mönyecske vót. L. faros dufál ~ dufáll (dufász, -ó, dufájjon) i. ’szopás közben fejével az anyja hasát lök- dösi, (borjú, malac)’. Agy orra dufájják má az annyukat [ti. a malacok], é kő ükét válosztani. Vö. OrmSz. 108

dughagyma dukhajma {-’jja, jjuk) fn. ’a magról nevelt egyéves apró hagyma, amelyből - következő tavasszal ismét földbe ültetve, főzéshez használt

D

76