Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

cs

csitos ~ mn. ’fényes’, gúny. Pétör, de csitos az őröd [ti. taknyos]! - Csitozs valagu [ti. meztelen alfelű kisgyerek].

csobolyó csoboló, csobolló (-jja) fn. L. bucsi; Vő. OrmSz. 86; SzegSz. I. 255 csodáskodik ~ (csodáskocc, -ó, -ol, csodáskoggyon) i. 1. ’lármázva veszekszik’. Mér kő mingyá csodáskonni az embörré?

2. ’lármázik, kiabál’. Csodáskodik a tik, mönny nézd mög! Vő. OrmSz. 87

csontrakó ~ (-jja) fn. ’kificamodott végtagok és tört csontok összeillesztéséhez értő szakképzetlen ember’, rég. ritk. Aszalóba vót écs csontrakó. Edösapámnak - isten nyugossza, boldogiccsa - étört a lába it fönn, az rakta össze. Ity cirokszárrá átkötötte, befásliszta jó. Vö. OrmSz. 88; SzegSz. I. 257; ZsNyj. 158

csoportos ~ (sa) fn. ’termelőszövetkezeti tag’, új. A csoportosok iszen [hiszen] máj évetöttég vóna (ti. a búzát), de hát ü nem éggyezöd bele.

csopros ~ mn. bokros, több ágra sarjadó’. Rossep tuggya? Ev valami csopros hajma. Vö. OrmSz. 88

csoprosan csoprossan hsz. 1. ’bokrosán’. Csoprossan két a magom. 2. ’csoportosan’. Csoprossan gyüttek a templombu ki. - Csoprossan gyüjögettek haza ja foglok. Vö. OrmSz. 88

csórag (’-gya) fn. hosszú bot, pózna, husáng’. Fogott én nacs csóragot, avvá futott a tehenek után. - Veri a diját csóraggá. Vö. OrmSz. 88

csorda ~ (’-jja) fn. ’a cselédek vagy a falusi gazdák marháiból (tehén, növendék) álló vegyes nyáj’. Nr. Mikor szenygyörnapkor [György napkor] először mönt ki a csorda, piros ronygyot kötött az asszony a tehém farkába. Asz tartották, hogy akkor lösz hozzá szöröncse. - Ugye faluba gúla má nincs. Oda apógárok egyelbegyel jószágot hajtanak ki. Tehén, borgyu, üsző... Am má csak csorda. Faluba csak csordás van.

csordás ~ (-sa) fn. ’a cselédmarhákat és a falusi gazdák szarvasmarháit őrző pásztor’. A cselét csordás télen a gulásnak és a csirásoknak segít. - Hajt a csordás. Ereszt ki ja marhákat! - Edösapám csak égy évig vót csordás Ropóba. De nem szerette, mer mindég kanáz vót, ahhó vót szokval. - Ómamellékön az öreg Hegedűs vót csordás.

csődörös ~ (-se) fn. ’uradalmi cseléd, aki a major ménjeit gondozza’. Több majornak volt egy közös csődöröse. Vö. SzegSz. I. 260

csökött ~ mn. ’fejletlen, satnya’. Nr. Aggyon az isten száz üres ólat, écs csököt malacod bele! [Tréf. Lucaköszöntő] - Kaptunk mi akkor écs csökött malacot, dudlivá nevétük. Kiipörödött, al lőtt a góbénk.

csömbőlék ~ csömböllék (-öt, -ök,-tye) fn. ’trágyától, sártól összecsomósodott szőrgubanc a kutyán, disznón’. Hallitok, észt nehéz lösz pörkűni. Csupa csömböllék az ódala [ti. a hízóé]. - Rossep ögye mög az ódaladat! Allikság győzöm lévakarni a csömbőlléköt róla [ti. a tehénről],

csömörlet csömöllet fn. ’a gyomorban támadt, hányásra ingerlő undorérzet, utál- kozás’. Te csömöllet! Vö. SzegSz. I. 261 csömörletes csömölletös mn. ’utálatos, undort keltő’. Csömölletözs dög! Nem szégyüllöd a pofádat?

csömöz ~ fn. ’poloska’, rég. Az öregöktü hallottam: csömöz, máskéb

bűdöske. L. büdöske

csörgeteg csörgeteg fn. ’vmi szárazon, zörgő tárgy’. Hoty hát külömb mit is jelönt a csörgeteg? Ászt hát nem tóm. Csak usz szokták mondani fődre, mök hád borsóra... Vagy, ami hát nagyon szároz ügyé? Hoty szároz mind a csörgeteg.

70