Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

cs

csöröl-pöröl csörül-pörül, csörül- pörüll (csörűsz-pörűsz, -ö, csörüjjönpörűjjön) i. ’több ízben, gyakran zajosan veszekedik’. Örökké csörül-pörüll. Ki bírna lönni vele? Vö. OrmSz. 91; SzegSz. I. 264

csősz ~ fn. 1. ’uradalmi cseléd, kinek a fizetése vmivel több, mint a közcselédé, feladata a mezei gyalogmunkások, az uradalmi napszámosok ellenőrzése, a napszámjegyzék vezetése, a források tisztíttatása, a pangó vizek leeresztése a rétről, szántóföldekről’. A csősz nem írta be a napszámomat. - Az aptya csőz vót. - A csősz ésőcselédnek számított. 2. ’tkp. mezőőr, az uradalmi mezőkre éjjel vigyázó alkalmazott’. Szoc. [Nem volt cseléd, pénzben megállapított havibért kapott. A nyári és őszi hónapokra alkalmazták a termés (gabona, répa, kukorica) betakarításáig. Elsősorban a vadakat riasztotta. Riasztó eszköze a tűz, kátrányos rongyok, kéregből készült kürt, ritmikus kiabálás.] Alszik a csősz, hizik a szarvas. Vö. OrmSz. 91; SzegSz. I. 264

csőszbalta csőzbalta ('-jja) fn. az uradalmi csősz hosszú nyelű baltája’. [Állandóan magával hordta, hogy a napközben előforduló kisebb hídjavításokat, bokorkivágásokat el tudja vele végezni.] Vö. OrmSz. 91

csősze ~ mn. ’beszédhibás, aki az sz hangot s-nek ejti’. Ä! Mijjen csősze ez a lán?\ö. OrmSz. 91; ZsNyj. 92. csőszén csőszkunyhó csőzgunyhó (-jja) fn. ’az uradalmi mezőket éjjel őrző csősz földdel, szalmával fedett, elől nyitott kunyhója’. Szögén Csamárinét a csőzgunyhóba vákta agyon az isten haraggya [villám], L. kunyhó. Vö. SzegSz. I. 264

csúcs csúcs (csúccsá) 1. ’vminek a hegyes vége’. Kimöntem a fa csuccsába.

Kiszöttem a kányákat. Ki én! 2. ’a dió hegyes vége’. Nr. Csucs-é, vagy bérta? Ódala, vaty csonytya? gyj.

csúfkodik csufkodik (csufkocc, -ó, -ol, csufkoggyon) i. ’mások füle hallatára pöröl, veszekszik’. Nem szégyülli magát? Ennyi nép előttcsufkodik?\ö. OrmSz. 91

csuma ~ (’-jja) fn. 1. ’kukoricacsövet borító fedőlevél, héj’. Csumát öszik a józság. - Csumábu font széköt szögem Bözsi. 2. ’babhüvely, borsóhüvely’. A bor- sócsumád vit ki máj a jászóba [jászolba]! - A borsónak a csumájját az örek tésasszom mindég ajáta téjának. L. léha. Vö. SzegSz. I. 266; ZsNyj. 92

csumál ~ csumáll (csumász, -ó, csumáj- jon) i. ’kukoricát a héjából v. babot a hüvelyéből kifejt’. Csumátam a borsót [babot], - Csumátatok főznivaló kukoricát? L. kicsumál. Vö. ZsNyj. 92

csurgás ~ (-sa) fn. ’a házereszről le- csorgó eső által, az eresz alatti földben vájt kis mélyedés’. L. csepegés

csuromvíz csuromviz fn. ’izzadtság v. a ruhába szívódott eső’. Écs csuromviz vót a hátom. L. csuromvizes. Vö. OrmSz. 93

csuromvizes ~ mn. ’esőtől v. izzadtságtól teljesen vizes’. Ahocs csak löhetöt hajtottam [terelt], csuromvizesseg vótak a lovak. Jába! Nem értem be. [ti. nem érte utol] L. csuromvíz

csuta ~ (’-jja) fn. 1. ’kukoricaszár’. Csutát váktam a mezőn. - Acs csutát a marháknak! 2. ’kukoricacső lemorzso- lása után visszamardt csutka’ Nr. Csinálok csutábu kutat gyj. L. csutaszár. Vö. OrmSz. 94; ZsNyj. 93

csutahatár ~ (-gya) fn. ’halomba ösz- szehordott és függőlegesen egymás mellé rakott kukoricaszár kévék’. Télön a csutahatár alá huzóttak a nyulak, mög afácányok.

71