Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
Büsü,Tótfalu, Ropó, Hárságy, Szentamás, Sántos, Töröcske. Vörösömet, Fonó, Szemmárton, akkor Sásrét..., ott is hát mög. Ahány an vótunk gyerökök, mind más helön születtött. Ev vót a cselédélet. Asztán ugye a cselédökné több gyerög vót. Möllik a szekérön, möllik az asszon hátán. Amöllik má erőssebb vót, az gyalog, vaty ségitött a jószágot hajtani. Ritka vót, hogy né löd vóna csúnya üdő. Ruhábu se átak úgy a cselédök abba jaz üdőbe, hoty hát jobban fő tuttak vóna őtőzni talán. A kis krumplijja, ha még vót, az is mökfagyott a szekérön. Az éccöri embörré is asz történt, hogy röggé möggyüttek értük a szekerek. Még jó vót az üdő. Ökrökké, mer lovaskocsit némigön adott az urodalom. Főpakúták a kis szögénségüket, mi vót. Az embör émönt előre a szekerekké, a kisebb gyerökökké. Az asszon mög a Ián vezették utánuk a tehenét. Valahogyan émarattak. Rájuk estélödött. Közbe ujjan hóvihar kereködött, hogy afujátéktu ném löhetött látni, mére van az árok, mere az út. A tehén észabadút-é vagy mi? Ezög behuzóttak égy árokpardba, talán enyhelet kerestek.? Mind a ketten épusztútak. Utyfattak mög. Mindön évbe történödött ehhő hasonló. Ügyé asztán a népek lázonktak, az ujságogba is löhetött má róla óvasni ...Ity tötték asztán abba ja az eső háború előtti üdőbe, szengyörnapra. Április huszonnégy... Egyrézbü azér is jó vót ügyé, hogy má tavasz, ...az utak is kifujakottak, a gyerökök séfattak mög. De még annyirán késén se vót, az uj helin é tudott vetögetni. Mék későbben, má akkor itt laktunk Lukafán, gyütt, hogy mégis jobb az április elseje A harmincas évegbe. Tugya-jé mér? Mer a jószágot országossan április huszonnegyedikén, szengyörnapkor hajtották először a legellőre. Csak éppen a cselédökné ném, a hurcúkodázs végett. így asztán a cselédmarha is éccérre möhetött ki szengyörnapkor. (Mi volt akkor, ha cseléd saját maga akart elmenni a pusztából?) Vót ujjan is. Vizezs vót a lakás, ném vót tehéntartás, vagy messzi vót az iskola..., vagy a rokonnyaji, komájja jop helet csinyátak néki a másik pusztába, akkor az a cselédembör magátu főmondott. De üdőfőmondásra mindön cselédöt főröndűt magából az intéző. Levött kalappá köllött előtte áni. Először azokat szólította, akik maguktu akartak főmondani. Akkor elüát: - Intéző úr, vagy naccságos úri Köszönöm az idáigvaló könyeret, de naty családdá vagyok. Tizen ném térünk mög abba ja kis szobába, mök hád vizes is. Muszáj máshun magam után nézni. Kérőm szépön a levelemet! - De, ném ám csúnyán! Az urak előtt nagyon mök köllött hunyoronni. Akkor az intéző kiatta a cselétkömvit, mög a levelit. De ujjan izs vót, hogy az intéző marasztatá a jódógos cselédöt, de az aszonta: - még két komvenejóér se marannék ebbe ja pusztába. De vót ujjan is, aki aszonta: - Jába mék pusztám, pusztára, menné tovább, anná feketébb könyeret őszök. Igaz, vót maradatlan cseléd is, aki évrü-évre hurcúkodott, de vót, akinék mönni köllötött. Ami kis szögénsége vót, föl a szekerekre! Jobb izs vót, hoty kocsikat ném attak, mer a szekérre több rátért, mög az ökör lassabban járt, ném törte úgy össze ászt a kis partékát. Kár nékün ity sé vót. Mögérközéskor a gazda máott át, mögmutatta: - ez a te heled, a konyhába itt főző, az istállóba ide kötöd a tehenéd... 305
