Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
dógosztunk abba a naty porba. Egy kiló cukor mög éty pöngő tisz fillér vót abba az üdőbe? Hát a legnehezzebb munka monthatnánk. Aki tizénnéty-tizénöt éves vót, am máfőmönt a hazára. Asztán szögén, hogy uty sirva eméteföl az embör a kévét. Mer be vót oszdval. Aki máma a kévéskazalon vót, hónap a szómáskazára mönt. Mijjen hosszi vót a kazal? Ha vót hosszi, vót rajta hat ember. Négy má nem birta. A szómakazüra nem akartak mönni, mer az meleg. Abba lésüllett. Jófokhatós lányok ha vótak, odáblökte a szómát, a másik is továblöki. De gyöngébb ászt nem birta. Azér azokat is csak odaröndűték. Mikor elevátor vitte, nem ujjan csomóba vitte. De mikor gojával vitte a szómát föl! Gojának hitták. Akkor bizan égy-égy nagy baglát odatött a kazal közepire. Ászt hama szét köllött tépni, mire gyütt a másik. A néty kampót kiakasztani. Akkor a lóval kihúzatták, vissza lémönt. Uty hozza a másikat. De akkor jó köllött mökfogni a kazalosoknak, hoty hát szét tuggyák rakni addigra. Mer a kazárokénak szarvat köllött csinyáni. A kazá néty sarkára szarvat tűrni, és ut tőtteni a közepit. Akkor nekünk, mög akik főm vótunk, tiporni köllötöd, be a közepibe, hoty formás lögyön a kazal. (Hogyan hívták azt az edényt, amelyben a csépléshez vizet hordtak?) Lajt. Kutru hortákfőlajtá. Abbu möktőtteni..., ez ujjam bucsi. Bucsinak monták. Másik helön csobolló. Bucsinak is monták, mög csobolló. Fa vót ajis. Kis szájjá vót. Ászt fölhajtotta és ivott. Egymás utám mindönki. De tiszta vót. Abba egész nap hideg vót a víz. (Hova hordták a gabonát?) A gabonát a szürüskerbe horták. Későp, hoty hát afődeknek a sarkára köllött. Háború alatt. De lektöp helön szürüskert. Hum vannak a szénakazalok, szómakazalok. Oda horták. De vót má ujjan, hogy job gazdaság, ottpajtágba tárúták. Például Kisszellászlón. (Hol tartották a kicsépelt gabonát?) Ászt maktárogba. Na, akkor ékesztek rostáni. A nagyobb lányok, az üdősebbek forgatták, rostáták. Mink mök, ha nem köllötöt cséplőgéphöl mönni, mi möntünk trielözni. Mi kissebbek mindik trielösztünk. A vetőmagot előkészítteni. Uty, hoty hát az éválogatta a magot. (Milyen gabonaféléket termeltek a pusztán?) Termetek búzát, rozs, árpa... Monták: talákos búza, mök kopaz búza. Másik nem is. A kopasz búza vörös vót, a talákos mök fehér. De mindég jobb a talákos búza, mind a kopasz. Csak a kopasz búza. Abbu örütek, hogy nem vót taláktya. Ém másféle búzát nem ismertem, mim mast. Késéb má akkor hosztak be nem tóm, külföldrü. Kapázsbuzának monták. Ritka vót és ijjen csoprossan nyütt, és nagyon szép halássza vót. De nem nagyom vád be. Utána nem is terméték. A Zselicségbe azér is jobban a talákos búzád vetöttek, monták bánkuti..., mer ászt nem ötté a szarvas. (Hogyan kerültek a summások a pusztára?) A summásokat uty fogatták mög, nem is tóm hány hónapra? Régön hatra. Azok arattak is. Vége lőtt a kapállásnak, akkor möggyütt az aratás, cséplés. Hat hónap mikor létét nekik, úgy möntek haza. Mökkapták a részüket. Ha nem vót túl messzi, a gazdaság hazavitette a 292
