Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
Még a komvencijózs gabonát se tutták kimérni. Nem is tudót mérni. Mindég lejjeb, mind- ég lejjebb... A legutósó puszta itt a közébe? Gálosfa. A Szeluka mög Ibafa, ere ezök. Étött belek. Úgy monták szorút puszta. Azok jobbára bérlőg vótak. Nem bírtak fűzetni. Akkor má a cselédök üdőközbe ot hatták. Émöntek, pörűték az uraságot, hogy nem kapta mög a komvencióját. De szögem Pista bátyám mindig monta: Jába pörüllitök! A kutya nem őszi mög a kőkit. De jába is hurcúkodott a cseléd. Csöbörbü-vödörbe mönt. Sokszor még rosszap bele lőtt. (Melyik napokon mérték ki a cselédgabonát?) Mikorgyütt afértá... Mer ugye van nétyfértá. Januárba mi van, asz szempálifértának mongyák. A szenygyörnapi fértá, jakapnapi fértá, akkor a negyedik... máj, ... mégájjl Hogyan izs vöt? Ez mög izé vöt: dömötöri fértá. Üsszé. Szokták az asszonyok mondani: Mönnyünk méretni! Mérézs van. Igön. A harmadik fertát monták Anna napinak is. Mer csak az asszonyok möntek méretni. Jó löd vóna, hogy az emböröket elengeggyék! Azér vót odaröndűvé bérösök. [Sic!] Belekerűt égy napba. Mer vitték mingyá a malomba. Szekerekké. Mög is vártunk a lisztöt. Legjobban - te tudót Téri Boldogasszomfára vittük a Koppékhol, vaty Szigedbe a Fehér-malomnak mit monták. Ha kevesseb vót, akkor ezök a sarfányijak is mögőllették. Itt vizes malom vót. De ezök inkáp parasztra őlettek csak... Kopp kisasszony oktu mindék kértem rozslángot. Abbu löhetöt lekszöp könyeret sütni. De valahogyan szaporátlan vót, mer nagyon kivötték - tudod - az elejit. Az a könyér nem is szárot ki ujjan hama. Valamikor! Mas mök csak éküdöm az onokákat a hódba, hozzák a könyeret. De ujjan is, az isten bocsássa mög! Aliig lőhet szokszor embörnek mögönni. Mózs Ferenc gazda 61 év. 1965. Felsőkövesd-puszta, Szentmárton-puszta (Mikor és hogyan osztották ki a cselédeknek a konvenciós földeket?) A cselétfődeket árpilis huszonnegyediké után osztották. A fődosztás mindék szérű vót kezdvel. Legelőször gyütt a gépész. A gépész után a kovács, akkor a bognár, akkor úgy gyütt a gazda. Asztán az öregbérös, akkor gyütt a csősz, gyütt a parádéskocsis, am mellett az ésőbérös, mök hát sorba a kocsisok. Utána bérösök, asztán a kanászok. Pásztor vót az utósó. Ha marhalegellő melled vót, akkor a csordásét tötték szérű. Ha pedig disznók jártak ára, akkor a kanászét tötték lekszérü, hogy vigyázzon. Ha vigyáz a magájéra, vigyáz a máséra is. (Milyen különbség volt cselédek közt?) Éggyik ujjan cseléd vót, mind a másik. Ém magamat se vöttem fő magossabbra, mer neköm is ot mértek, ahunn a másiknak. Neköm is uty parancsútak, mind annak a másik cselédnek. (Hogyan kerülhetett egy cseléd könnyebb beosztásba?) Egy régijep cseléd, mindig az mönt előrébb. Ki hogyan mögtartotta belét. Például máma is ügyé? Ha áru van szó, ha nem takarittya mög a bélit, nem böcsülli mög magát, akkor máma sé takarittyák mög. 285
