Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
(Meddig tartott a munkaidő a pusztán?) Hát az éfszaktuföggően. Télön négy órakor szoktunk keni. Nyáron ahoty hosszabbodott a nap, háromkor. Nyáron takarodáskor két órakor szoktunk főkéni. Akkor jé nyóctu, nyócik kaptunk röggeli üdőt. Ézs débe, ahoty szőrűt a munka, vagy másfél óra ötetézs vót, vaty ha nem vót ujjan szoros, akkor két óra hosszad vót ötetés. Délután félóra ozsonna. Es még a nap lé nem nyugodott, addig dógozni köllötött. Hát nyárüdőbe bizony este tiszkor kerűt a bérös haza, röggé mök háromkor föl. (Hogyan történt a takarodás?) Takarodás út történt, hogy részesök arattak, akinek két-három hódfőggye vót a szomszét falugbu. Terecsönyiek, Csebényiek... Mök summások. Nálunk jobban munkásoknak monták. Iszön tudót te, hónaposok Zalábu. Nálunk tiz rakázs búzát köllötött fölrakni. Húszával vótragval. Nem löhetötám spékuláni, hogy talántán nem rakom föl a tiz rakást. A csősz mindön tizedik körösztnek, - amit montak főső kéve..., papkévének - mindön tizedik körösztrü lévötte a papkévét. Nem löhetött ott mellébeszéni, hoty csak nyócat rakok. Tiz rakást köllötött főrakni. Akármijjen mezőud vót is. Tiz rakást köllötfölrakni. A szekeret a bérösök rakták. Napszámoslányok szokták fölanni. Urodalomba av vót a rakodó. Napszámos, av vót a rakodó. Úgy vód beosztval, hogy mindön rakodóval három fogad vót számúval. Éggyet rakott, éty hazafelé mönt, égy gyütt. Utyhoty a rakodónak pihenő üdőt nem sokat hattak. Hacsag valami akadál a lérakásná nem vót. It nálunk nem szokták álázsba, utyhogy álázsba dobáni a kévét. Gála vót. Ijjen hosszi, húsz métörös gém, négy vaskampó, égy ló huszta. Korcsámba avvá. Lédobátunk két körösztre valót, és a lófőhuszta. Mindig úgy, hogy nem köllöt magosra fődobáni a gabonát. Es jó üdőbe bizan, amennyi beletért. Röggé még nészte az embör: még nincs is fönn a nap, má kizavarták az embört a mezőre. Débe mög má nem monta a gazda. Kilökte az ököristállóajtót. Amék először kifogott..., mi vót a neve? Jóska vaty Pista... Befogni! A többi ötpercönkint utána!Má nem isgyüttek oda többet... Utyhogy bizan vót ujjan szoros üdőnk, hogy az ötetéssé éggyütt éggy óra vót. De azér töpfizetés nem vót. Hát... Aki jobban éhuszta az üdőt, jobban járt. Aki sörény eb vót, asz többed dógozott. így vót. Eperjesi Imréné Fodor Rozália 70 év. 1969. Szenttamás-puszta, Márcadó-puszta, Sasrét-puszta (Adatok a cselédek költözködéséről.) Ugye, még abba a harmincas évegbe váltósztatták é a hurcúkodást április elsejére. Azelőt mindék Szenygyörnaptyán. Akkor, ki hogyan kérte. Akárhogyan vót a husfét, akkor husfét másnaptyát odatta az a gazdaság vagy urodalom, hogy émöhessön szekeret kérni. Akkor a cseléd émönt, hogy hány szekér kő neki. Akkor má tutta az a szögén szöröncsétlen cselét, hogy mennyi is szokott ebbe az évbe évinni, hogy mast mennyi termésüng van. Akkor uty kérte. Inkább eggyé többet kért, mint eggyé kevesebbet. Hogy a partékájját ne kőjjön éty sarogba bedobni. Mer Szenygyörnaptyán, huszonnegyedikén még van neki hele. De huszonötödikén má nem vót hele a régi pusztába. Akkor a kis partékájja, ha nem tért fő a szekérre, akkor éty 283
