Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szöveges nyelvjárási szemelvények
intézőhöl és főmondott: Uram, én köszönöm a könyeret, én el akarok ezér és ezér mönni. Akit pediglen el akartak künni, annak csak mögirták a levelit, asztán kiatták. (Mit termeltek a szentmártoni gazdaságban? Miből volt pénze a gazdaságnak?) Hát ugye termetek kukoricát, búzát, rozsot, árpát. Észt termetek. A báróék a lektöp pénct afábu vötték ki. Mök hát ugye jószágbu. Hizlátak marhát, gűbölöket. Hízók nem vótak nekik. Inkább ezök az angol disznók, még rédegbe elatták. Mikor bérlője lőtt, ugye hát az jobban gazdákodott, mint hát a báró. Mer ugye a zsidók azon vótak, né/űzessenek rájja. Ugye sokat reckérozott a tógazdaságra is, mög a mezőgazdaságra is. Job gabonág vótak abba az üdőbe a bérlőné, mind hát izéná, a báróná. Mer ü jobban kihasznáta a fődet, mind a báró. Jobban kihasznáta mindömbe. Mikor ez a zsidó odakerűt bérlőnek, ez nemcsak búzád vetött, mök kukoricát, hanem fehérherét, borsót. Viktória borsót. A fehérhere mázsája vót nyóccász pöngő. A borsó szinten, mögen annyi. A borsó utám mög nagyon jó búza lőtt. A borsó, a darádborsó mög mind jó vót a disznóknak hizlallásra. Mer az asztán sok hízót tartott. Mind lekötötte a hizlaldáknak. De mög itt is hizlátak. Émönt mindön évbe ötezör darap hizoddisznó. Borsó az id vót mindig nyóc-tiz vagonnyá. (Hány cseléd volt a háború előtt, és a negyvenes évek elején Szentmártonban?) Izé, negyven komvencijó. Hát ugye annak a csalággyai is dógosztak. Napszámba jártak. Akkor ugye napszámos vidékrü is szokott lönni. Nyárra mök fogattak hetfen idénmunkást. Summásokat. Hat hónapra. Jobban csag Zalábu gyüttek, de Pezsd vidékrü is. Zsebi József 49 év. 1969. Korcsány-puszta (Szeretnék hallani valamit a cselédek költözködéséről és a felmondásról!) ... és április 24-én vót a szengyörnap. Av vót a hurcúkodás üdeje. Akkor előtte két hónappá, akit el akart künni az uraság, vagy az intéző, annak ötfenfillérös okmánbéjegöt ráragasztott a levelire. Aki saját kérelmére akart elmönni, annak mök köllöd vonni az ötfenfillérözs béjegöt. Régöm monták: stemplit. Utyhoty két hónappá előp főmontak, vagy aki föl akart mondani. Február végin vót főmondás, üdőfőmondás. Akkor is irt mim mast szörződést, csak szegődőlevélnek monták. Abba beírták, hoty mit kap. Es éggy évre szót. Csak nem av vót mim mast, hogy a szerződésnek ha lejár az üdeje, akkor fölujjitották, vagy hosszabitották. Akkor, ha valaki odaszegődött, amég nem mönt el, addig maratt ugyanabba a komvencijóba. Mer átlagba nem nagy külömpség vót éggyik urodalomba a másikba, mer akkor majnem mindönhun étyformán fűzettek. Annyi vót külömpsék, hogy vót ujjan hel, ahun nyóc mázsa rozsot attak, mög nyóc mázsa búzát. Itt bárójékná rozsot nem termetek, mer ebbe a kötött talajba nem mönt a rostermellés. It tizenhat mázsa búzát attak. Egész komvencijót nem kaptunk mög addig, amég a katonájéktu lé nem szered valaki. Mer mindön hétön leventébe köblöt mönni, égy nap. Ezér háromnegyed komvencijót kaptunk csak. Aki mög napszámozs vót, az a levente gyakorló napra nem kapott napszámot. De mönni köllötött. Ha valaki nem, akkor ézárták. 282
