Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
A zselicségi cselédség sajátos közmondásai és szólásai
Szél a tél, szar a hó. Télen nem a hótól kell félni, hanem a jeges széltől. Szent Mihály őtösztet, Szent György vetkősztet. Szent Mihály napja körül már hidegebb idők vannak, melegebb ruházatra van szükség, Szent György nap táján meg már le kell vetni a többrétegű ruházatot. Szép tálnak, szép a cserepje is. Öreg korban is meglátszik az, ha valaki fiatal korában szép volt. Ujjan rossz hel nincs, hogy valakinek jó né lögyön. Még az elmaradott pusztákon is volt olyan, aki megtalálta a számítását. - A rossz munkahelyen is vannak előnyös helyzetben lévők. Urtu, bolondtu mindönt fő köll vonni. Uraknak visszafelelni nem tanácsos, a bolondnak meg nem érdemes. Szólások Aki éjjel legény, az nappal is lögyön legény. (... állja a helyét.) (Tréf.) Az öndicséret büdös. - Az öndicséretnek szaga van. A szerénytelen, dicsekvő ember jelzője. A mönyecske addig mönyecske, amég a napa él. A fiatalasszony addig számít fiatalnak, amíg az anyósa él. Azután övé a ház teljes gondja. A szöllőnek szóga köll, nem gazda. Nem elég szőlősgazdának lenni, a szőlővel törődni kell, sok munka van vele. A víznek nincsen gerendája. Csónakba, hajóra szállni veszélyes. A vöm nemfijam, a mönyem nem lányom. Baj van köpecen. Hasmenése van. (Tréf.) Benne van a kehe. Alattomos, rosszindulatú. Dód néni ládájában van. Valami, oda nem való holmi a földön van. (Dóci néni ugyanis mindenhol azzal dicsekedett, hogy neki milyen szép festett ládája van. Mikor meglátogatták, kiderült, hogy nincs is ládája, mindene a földön van. Azóta mondják, ha egy kalap, ruhadarab stb. leesik a földre: - A Dóci néni ládájában van.) Egyik fülem bal, a másik nem hall. Mondják, ha valaki szándékosan nem akar meghallani valamit. (Tréf.) Émönt Törteire. Valamilyen edény: tányér, pohár eltörött. (Tréf.) Émönt zsákkal túzokot fogni. Hiábavaló tevékenységbe kezd. - Illetéktelen, tolakodó - Hol van X.Y.? - kérdésre adott elutasító válasz. (Tréf.) Éveszött a kontya, hová lőtt az asszony? Régen az asszonyoknak büszkesége volt a dús, hosszú haj, illetve az abból készített magas konty. Akinek gyér haja volt, titokban szőrlabdával magasította. Szégyen volt, ha elveszett, mert kitudódott, hogy nincs valódi a haja. Februárban má nincs böcsülettye a télnek. A februárban esett hó nem tart sokáig. Foga van a télnek. Csípős, téli hidegben mondják. Gyertyaszentüllőkor ahá besüt, oda még befúj. Gyertyaszentelő napján (február 2-án) ha a nap besüt a rossz ajtók résein, az rossz jel, mert oda még a későbbi tél befújja a havat. - Nincs vége a télnek. 273
