Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
u,ú uradalmi kovács urodalmi kovács fn. ’kovácsmesteri szakképzettséggel rendelkező uradalmi cseléd, aki az uradalmi lovakat patkolja, kocsi alkatrészeket kovácsol stb.’. Szoc. [Fizetése 2 hold föld és 32 q gabona, jobb minőségű, különálló lakása van. Megszólítása: Mestör úr!] L. kovács uradalom urodalom (urodalom, uro- dalmak, urodalmat, urodalma) fn. ’egy tulajdonban levő többezer holdas nagybirtok, rajta gazdasági épületekből, urasági- és cselédlakásokból álló major’, hiv. [Uradalomnak többnyire a jelentősebb és eredményesen gazdálkodó nagybirtok központját hívták, pl. a Külső-Somogy- ban lévő, bankrészvényesek (MIR) tulajdonában lévő majorokat.] L. major, puszta, gazdaság, bérgazdaság. Vö. ÉrtSz. VII. 50 urak dolga urak dóga Sz. ’természetes szükséglet elvégzése’, pejor. tréf. Há vótá gyerök? - kérdi az uraság. Am mög nem tutta, hogy rosszat mond: - Urag dógára, naccságos úr! -feléte. Mingyá el is zavarta a munkábu haza, amér észt merte mondani. uraság uraság (-gya) fn. 1. ’nemesi címmel nem rendelkező nagybirtokos úr’. Mikor hát nem teccöt a dolog, émöntem, hogy beszéjjek az urasággá.- Az uraság csak naccságos úr löhetött. Titulussá má föllebb nem... 2. ’majorsági nagybirtokot bérlő úr’. L. bérlőuraság. Vö. OrmSz. 566; ÉrtSz. VII. 53 urasági ~ mn. ’urasághoz, uradalomhoz tartozó, ott lévő, ott alkalmazott, v. ott termelt’. Esőnek az urasági jószágot hajtották el az oroszok, asztám má vitték a cselédökét is. - Az urasági kukorica nagy górégba át. L. béres, kanász, kocsis. Vö. ÉrtSz. VII. 53 urasági béres urasági bérös fn. L. béres urasági kanász ~ (-sza) fn. ’az uradalom disznóit őrző pásztor’. A cselét- kanásznak kisebb böcsülettye vót, mind az urasági kanásznak. L. kanász urasági kocsis ~ fn. L. igáskocsis urasági ól ~ (-a) fn. ’nagyszámú uradalmi sertések tartására alkalmas téglaépület’. Az urasági ólakná sog vót a patkán, tartottak hozzá erős macskákat, mög a verebek...! Annyi vót mind a fölhő. L. ól, cselédól, disznóól úrfi ~ fn. ’kül. földbirtokos v. nemesi családhoz tartozó fiú, fiatal, még nem nős férfi ember’. L. fiatalúr. Vö. ÉrtSz. VII. 54 úri úri mn. 1. ’az urak közül való, az urak közé tartozó személy, az uradalmakban a gazdatisztek, a földbirtokos és családja számított úrnak’. Úri beszéd? Am má igaz, hogy az urak másképpen ejtötték a szót magyaru mind mink, sokszor mög más nyelvön is beszétek, hogy mink né értsünk. 2. ’urakra jellemző, hozzájuk illő állapot, külső magatartás, tevékenység’. Odaállétott hozzájuk én nő úri viseledbe. - A Kati má lánkorátu úri házná szógát mindég. Rá is szokott a cigárettára. Mijjen szégyön vót az? Vö. ÉrtSz. VII. 55 úrias uras mn. ’olyan magatartás, viselet, életmód, amely uraknál szokásos, urakhoz illő, rájuk emlékeztető’. Ha mosni vótunk a kastéba az ángyoddá, mindég uras kocsonnyát kaptunk, sárgarépává, zödséggé... Ném tuttam mögönni. Vö. ÉrtSz. VII. 55 úriház uriház fn. ’olyan igényesebb külsejű lakás, családi ház, kúria v. kisebb kastély, amelyben rendsz. úrnak számító család lakik’. A cselédlányok, pláne ha sokan vótak a családba, émöntek szógállónak urházhol. Igaz, sok jót tanútak od, de rosz- szat is. Vö. ÉrtSz. VII. 56 248
