Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
T tudós kocsis ~ (-sa) fn. ’mágikus képességekkel rendelkező kocsis’. A szömö- si uraságnak izs vót ét tudós kocsissá. Éjjé vitte haza az uraságot, az asszom mög bezáratta előtte a vaskaput. Sebaj naccsá- gos úri Kapaszkodjon! - aszongya. Asztán hintóstu, lovastu átröpűt a kapu fölött. tudós pásztor ~ (-ra) fn. ’mágikus képességekkel rendelkező, állatgyógyításhoz értő pásztor’. Cselétkanáz vót a pusztába a Bóha Pista bácsi. Asz tudós pásztor vót. A tarisznyájjába vót ék kis kátula, hogy abba mi vót? De ha mögrászta, percök alatt mindön disznó köréjje szalatt. tukmál dukmál (-ó, dukmájjon) i. ’rábeszél, vmit erőltetve kínál’. Nem akarta évönni a szögén szöröncsétlen, úgy dukmáták rá. - Annyírán dukmáta: hocs csak vögyé belüle Téruskám! Vögyé...! turbán turbány (-nya) fn. ’kontyot magasító szőrcsomó’. Nr. [Marha v. lószőrből készült zsemlyealakú szőrlabda, mellyel az asszonyok a kontyukat magasították. Többen még ma is használják.] Möntünk a malomba. Aztán a Gazdag Jul- csának éveszött a turbánnya. - Éveszött a turbánnya, há lőtt az asszony ? gúny. Sz. L. szőrmagasító turbánkontyos ~ mn. ’magasított kontyot hordó’, gúny. Nr. [A fiatal cselédasszonyok a hajfonatukat kissé magasra csúcsozva hordták.] túróslepény turóslepény (-nye, -nyük) fn. ’1-1,5 cm vastagságúra tepsiben elnyújtott kenyértészta, amelyet édes v. sós túróval szórnak meg, kemencében sütik’. [A kemencében sült túróslapényt feldarabolva, cukrozott tejjel szokták leönteni, úgy tálalták.] túróstészta turóstészta ('-jja, jjuk) fn. ’tehéntúróval összekevert főtt metélt tészta’. Kinek tehene vót, turóbu nem vót hijány, akkor hát sűrűn vót a turóstészta jis a cselétházná. tusa ~ ('-jja, tussá) fn. ’tő, a kévének és más levágott növénynek a vágott része’. A kéve fejét fektette kifelé..., a kéve tussát fektette rá a hajózásra. Vö. OrmSz. 559; ZsNyj. 177 tusakodik ~ tusákodik (tusakocc, -ó, -ol, tusakoggyon, tusákoggyon) i. 1. ’veszekedik, vitatkozik’. Ezök mindég győznek tusákoni, de mindég. 2. ’birkózik, verekedik’. Örökké tusákonnak. Letépik égymásru ja ruhát. tutor ~ (-gya) fn. ’pártfogó, szószóló’, gúny. Ezög vótak a tutorgyaji legutóbb. - Ha vót öreglány, hogy a pusztába nem tálát férjet, a tutorgyaji édicsérték máshá. - A domolosi lányvásáron a tutorog válogattak a legényök között. Vö. SzegSz. II. 604 tutyi ~ (-jja) fn. ’gyapjúból kötött, majd filcesített papucs’. Nem bírgya ja lábom a cipőt. Dutyiba kő járnom. Vö. ZsNyj. 178 tükrös ~ (-se) fn. ’díszesen faragott tükörtartó’. Nr. [Fadoboz, melynek a fedőlapjára belül, vagy a doboz tetejére tükröt szereltek.] A Gyura bátyám hírős faragó vót. Szép tökrösöket csíny át. Mög az örek Kapoli é. Vö. OrmSz. 559 tűnődik ténölődik (ténölőcc, -ő, -öl, ténölőggyön) i. 1. ’elgondolkodik, tűnődik mitévő legyen (vmiben bizonytalan, határozatlan)’. Ténölőttem. Te Isten! Vajjom mast mi lőhet ez? 2. ’latolgat, gondolatban mérlegel’. Ténölőttünk, hogy mast mit is tögyünk?\ö. OrmSz. 559 tűr tűr (-gyön) i. ’szénából, szalmából vasvilla segítségével vastag csomót göngyöl’. Nr. [A göngyöleget hívják szarvának, melyet a kazal sarkára helyeznek, hogy a kazal sarkairól a széna le ne csússzon.] Ere a sarokra is türgyön még 244
