Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

esz szarvát Pista bácsi! A szarvak hasáp szőrűén tartyák a kazüt.

tüstént üstént hsz. ’azonnal, rögtön’. Ha valami gyanussat láttak a sum- másokná, üstént gyüttek a csöndérök. Vő. OrmSz. 561

tüsszent püsszen, prüsszen, püsszög, prüsszög (-ők, püsszöksz, -ő, -öl, prüsz- szöggyön) i. ’tüsszent’. Csakugyan náthás löszök? Feszt [állandóan] prüsszögök. Vő. ZsNyj. 158. püszög

tűzhely tüszhel fn. 1. ’a kemence szája előtt téglából készült polc’, rég. [itt oly módon főztek, hogy a cserépfazekakat

körülrakták parázzsal.] 2. ’lapostetejű kemencén, két téglából szerkesztett főzőhely’. Nr. [Későbben itt főzték az ételt oly módon, hogy a két tégla közt égett a tűz, és az edényeket a téglára rakták.]

tűzhelyes tüszheles mn. ’nagy terjedelemben vörösszínű anyajegyes’. Nr. [A néphit szerint, ha az állapotos asszony valami tűztől megijed és magához kap, az utód hasonló testrészén tüzvörös foltot örököl.] A Papné arca vöt tüszheles. Az annya égő tüzet látott. Mögijett és az arcáhol kapott és a gyerökön otmaratt a gyele. L. villámvágta