Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

T

tábla ~ (-jja) fn. ’vmely településhez, uradalomhoz tartozó megművelt nagyobb földterület, mezőrész’. Tábla, tábla, de szép árpa tábla! Nd. -A Templomhögyi táblába löhetött sök téglát, cserepet taláni a szántázsba. - A hónapszámosok én nap learattak éty tábla búzát.

tájbász ~ mn. ’ügyefogyott’. Te táj- bász! Itt ász csak, a kánya mög viszi a csibéket? Vö. ZsNyj. 172

takarít takaritt (takaricc, -ó, -ol, takariccson) i. 1. ’megőriz’. Takarítottam eddig ezöket a képeket. Anyámtu marattak. 2. ’takarékoskodik’. Takaridgatta ászt a kis péndzét. L. megtakarít. Vö. OrmSz. 528; ZsNyj. 171

takarítólány takarittólány (-nya) fn. L. bejárólány ua.

takarmánygabona takarmángabona (-jja) fn. ’őszi- és tavaszi árpa, zab’.

takarmánykaszás takarmánkaszás (-sa) fn. ’a zöld takarmány kaszálását és ritkábban a majorba való szállítását is végző cseléd’. Szoc. [Rendszerint kiöregedett cselédember, aki fél cselédbérért dolgozik, két ökörrel v. bivallyal szeke- rez.] L. takarmányos

takarmányos ~ (-sa) ’a takarmány kaszálását, szállítását és kiadagolását végző cseléd’. Nem teccöt neki, szót a ta- karmányosnak, am mög kaszáta a bíbort. - Takarodáskor..., a takarmányos lőtt a kazárakó. - Takarmányozs vótam, kötöttem aporcijót.

takarodás ~ (-sa) fn. ’gabona v. más termény behordása a mezőről’. Takarodázsba a cselédasszonyokat kiröndűték napszámba. L. betakarodás, szerez. Vö. OrmSz. 528. takaródat

takarodik ~ (takarocc, -ó, -ol, taka- roggyon) i. ’gabonát v. más terményt a gazdasági épületekbe begyűjt’. Jánosék is takarosznak. L. betakarodik. Vö. OrmSz. 528; SzegSz. II. 534

találkozik talákszik i. ’előfordul, akad olyan is’. Talákszik embör, aki éppen az erősset szereti [ti. csípős ételt szereti.]. Vö. OrmSz. 529; ZsNyj. 172

talp táp fn. ’a lábnak a talajjal érintkező alsó része’. Ippeg azér vögyem mög, hogy kivögyem a tüskét a tápábu? [Ti. vmit azért vegyek meg, hogy az árával vkit a bajból kisegítsek?] Sz. - Ha jó é tunnám anni a borgyut, az éppen kivönné a tüskét a tápambu [ti. kisegítene a pénzzavarból]. Vö. OrmSz. 530; SzegSz. II. 539

tálszekér ~ fn. ’társzekér, faszén, szecska, polyva stb. szállítására használt, a szokásosnál magasabb oldalú és szélesebb szekérfajta, melynek oldalait lőcs helyett erős bordák tartják’. L. batár táltos tátos (-ssa, -ssuk) fn. 1. ’mágikus erővel rendelkező ősmagyar pogány pap (monda és mesehős)’. 2. ’csoda erejű ló (mesehős)’. 3. jó étvágyú ember, állat’. Övött mind a tátos (ti. hízó). - Masd van nyülézsbe ja gyerök, öszik mint a tátos.

talyák talák (-tya) fn. ’toklász, a gabonakalász szakállas része’. Az árpatalák bemönt a szömömbe. Mög is köllötött opéráni. Vö. OrmSz. 527. taják; ZsNyj. 172. talák

talyákos búza talákozs búza (’-jja) fn. ’toklászos búza v. szakállas búza’. Mindég

236