Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
T jobb a talákozs búza, mind a kopasz. - A talákozs búzát nem szereti ja szarvas. talyiga taliga (’-jja) fn. 1. ’föld, homok, kő, szállítására használt egy ló v. két ökör vontatta két kerekű, ládaszerű kocsi’. 2. ’az eke előtt járó két kerekű rész, amihez csatlakozik az eke rúdja’. L. kordé tályog tálé (-jja) fn. ’tályog, gennyes daganat’. Valami tálé vót a csípőién, attu marat nyomorútt. tályoggyökér tálégyökér fn. ’illatos hunyor (Helleborus odorus)’. Nr. [Kehes állat gyógyatására használják úgy, hogy feketeszínű gyökerét áthúzzák az állat nyaklebenyén, vagy más daganatos testrészén.] tányérbélvirág ~ (-öle, -gye) fn. ’napraforgó (Heliantus annuus)’. Azogba a zselici urodalmagba nem nagyon terméték a tányérbél virágot. De mikor újgazdák lőttünk, éröndűték hogy mennyit köll leanni. taplólabda ~ (’-jja) fn. ’bükkfataplóból készült labda, játékszer’. [Köny- nyebb és rugalmasabb volt, mint a fa görcséből készült pesztericelabda.] L. pesztericelabda taplószék ~ (-öt, -ők, -tyé) fn. ’bükkfataplóból készült háromlábú szék’. Nr. [Az erdőn talált bükkfataplót minden formálás nélkül, három lábbal látták el. Gyermekek részére készítették.] Űj lé aranyom a taplószéködre! tapogatódzik tapogatózik, tapoga- lózik (-ó, -ol) i. ’új munkahely után érdeklődik (cseléd)’. Szoc. [Ha a cseléd sejtette, v. biztos volt abban, hogy üdőfőmondáskor elbocsátják munkahelyéről, már korábban új hely után kezdett érdeklődni, tapogatózni.] Akkor émönt a cselét tapogatózni az ismerőshöl, rokonhol: Van-é kilátás szegőddésre. [ti. kaphat-e munkahelyet]? L. kitapogat tarisznyázik- (-zá, -zanak) i. ’tarisznyában vitt élelmiszerből étkezik’. A cselédember napru-napra tarisznyázott, ha mezőn dógzott. - A napszámos is csak tariszny ázott. Még vót könyér, kis könyérmellé- való, addig jó vót. De az a kis szalonna se tartott örökké, akkor kis túró, tej. tarjagos tárgyagos mn. 1. ’gyulladásos’. Egész fölik targyagozs vót a lábom. 2. ütéstől v. zúzódástól véraláfutásos’. tarló táró (-jja) fn. ’a learatott gabona visszamaradt, szúrós tőcsonkja’. Még rósz cipő se gyutott a lábunkra. Mesztéláb jártunk a táróba. Nem emétünk a lábunkat, csak uty huzi a fődön, aki a táróba jár. Vö. ZsNyj. 172 tarlóhántás táró ~ (-sa) fn. ’learatott gabonaföldeken végzett sekély szántás’. L. tarlószántás ua. tarlóra eresztés táróra eresztés fn. ’az uradalom engedélye a disznónyájak tar- lóztatásának megkezdésére’. Addig fijam, amék kepe csak égy izs vót az urodalom határába, a kanász táróra nem hajthatott. Takarodás után vót a táróra eresztés. A tárósztatás átajjába július közepitü, agusztus közepéjik tartott. tarlóseb táróseb (-ök, -öt, -gye) fn. ’(a lábon) tarlóokozta sérlülés helyén keletkező nagykiterjedésű varos, gennyes seb’. Ászt is tartották [hitték], hogy aki rápisát a kévére, asz táróseböt kapott. Vö. OrmSz. 533 tarlószántás tárószántás (-sa) fn. ’a gabonaföldek aratás utáni, sekély szántása’. tarlóvágás táróvágás fn. L. tarlózás tarlózás tárózás (-sa) fn. ’erdőirtás oly módon, hogy a fa töve a földben marad’. L. tarlóvágás tarlóztat tárósztat (tárósztacc, -ó, -ol, tárósztasson) i. ’disznókat a learatott 237
