Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
sz széna ~ (’-jja, ’-jjuk) fn. a réten lekaszált, megszárított és állati takarmányozásra használt fű’. A réti széna csak beosztássá vót ölég a cselédnek tavaszig ahhó, hogy ét tehenet tarthasson a nevendéktyivé. szénametsző szénameccő (-jje) fn. L. metsző. Vő. SzegSz. II. 481 szénásdomb szénázsdomb fn. L. szénáskert szénáskert ~ (-öt, -ók, -tye) fn. ’a cselédek szénáskazlai és szénáskunyhói részére fenntartott majorrész’. szénáskunyhó szénázsgunyhó (-jja) fn. ’az uradalmi cselédek szénáját tároló helyiség, melyet fából, kukoricaszárból, szalmából a cselédek építenek’. A sokférög [bolha, tetű] máj mögötte szögényöket [ti. a summásokat], akkor kimenekűtek nyáron a szénázsgunyhókhol alunni. szénégető ~ (-jje) fn. 1. ’hely az erdőben, ahol a faszén égetése történik’. Ej! Bizan, sokat jártam valamikor a szénégetőre. Ebédöt hortam szögén Imrénknek. 2. ’a faszén égetését végző munkás’. A Simon, mög a Vilma néni vót akkor a szénégető Csikórétön. Erdéliek vótak. Vő. OrmSz. 507 szenesvíz szenezsviz L. szemviz. Vő. OrmSz. 507 szentantal tüze szentantá tüze fn. 1. ’orbánc’. A napam az orbándzba hát mög. Ugye, akkoriba aszonták rá, hoty szentantá tüze. Ujjam fényös, haragos pirozs vót az arca. 2. ’hirtelen fellobanó harag’. Nekem asztán töp se köllött. Engöm is éfutott a szentantá tüze. Odaváktam. Vő. OrmSz. 508; SzegSz. II. 483 szentegyház szentétyház fn. ’templom’. rég. Mitprédikátak a szentétyházba? Vő. OrmSz. 508; ZsNyj. 115 szentelő szentüllő (-jje) fn. Szőj. Szentüllőjét a kezednek! - Szentüllőjjét a hasadnak! [Szidás.] szentelt sonka szentüt sunka (’-jja) fn. ’husvétra főzött sonka’. Nr. [A sonkát nagyszombat napján mökkövesztik [megfőzik], húsvét reggel templomba viszik szenteltetni, v. helyette napfelkelte előtt kiteszik az udvarra. Hozzá körítésnek főtt tojást, tormát és fokhagymát tesznek. Húsvét reggelén ünnepélyesen eszik belőle az egész család. A szentelt sonka csontját a ház, istálló és ólak eressze alá dugják. A néphit szerint távol tartja a villámcsapást és más bajt.] Szent György napja szengyörnap, szenygyörnap fn. ’április 24’. Szoc. [A cselédek költözésének napja. A majorokban az egyik legjelentősebb gyelös nap (jeles nap)]. - Édös istenöm! Szenygyörnapkor hurcúkottak valamikor a cselédök. - Szenygyörnapkor hajtott ki először a csordás a legellőre. - Szenygyörnap előtti kígyó fejit aki horgya, ászt még a goló [fegyvergolyó] se foggy a. - A szenygyörnap előtti piros pille szöröncse. Ha ászt töszik a jószák fülibe, akkor jó el lőhet anni a vásáron. L. hurcolkodás. Vő. SzegSz. II. 486 szentgyörgyvirág szenygyörvirág (-gya) fn. ’gyöngyvirág’. Nem tóm mér szödették gyerökökké a szenygyörvirágot? A bárónénak köllötött é, vagy elatták? - Azok a nagy erdőségök telli vótak szenygyörvirággá. Vő. OrmSz. 508 szentheverdel napja szenheverdel naptya fn. ’tétlenül töltött munkanap’. tréf. Ténnap lakodalom, máma szenheverdel naptya. Vő. SzegSz. II. 488 szentiváni alma szentiványi óma (-’jja, -’jjuk) fn. ’nyár közepén, Szent Iván napja körül érő, zöld, édes alma’. Nemsokérő óma vót a szentiványi óma, 230
