Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

got hallat’. A malac sikéntott éggyet, a gäbe mög ki az ólbu! L. sikítozik, sikolt

sikítozik sikintoz, sikéntoz (-ó, -ol) i. ’sikoltozik’. A lányok telleerögették a bugyijjukad búzává. Sikéntosztak a maktárba. L. sikit, sikort. Vő. OrmSz. 476; ZsNyj. 163

sikolt sikonyál (sikonyász, sikonyájjon, -6) i. ’rövid megszakításokkal hosszabb ideig rikolt, visít’. Néd mög, mé sikonyál a malac? - Biztos mökszörútt. Ha vöt lakodalom, útközbe a silányoknak illöttsiko- nyáni. L. sikít, sikítozik. Vö. OrmSz. 477; ZsNyj. l63.rikonyál

silány ~ (silánt, silánnyá) fn. ’lakodalmi koszorúslány’, rég. [Feladata volt a lakodalmas menetben rikoltozni.] A rozmaringot az eső silánnak köllötöt mögvönni. Az annak a dóga. - A silányok rikogattak a lakodalomba. Av vót a szokás. Vö. ZsNyj. 141

sima nyári patkó sima nyári patkó (-jja) fn. ’a ló patájára szegezett körív alakú vas, melynek hátul önmagából lehajtott két sarka, elöl egy, a patára felfelé simuló és magából a patkóból kiképzett félholdalakú lemez van’. [Főleg nyáron mezei munkák idején verik a ló lábára.] L. patkó

simatelek simatelek (-öt, -ök, -tye) fn. ’hurok, az ostornak része, mellyel a nyélre erősítik’. L. telek. Vö. ZsNyj. 173. rendestelek

simfel simfüll (simfűsz, simfűjjön) ’ócsárol, vki érdemeit kicsinyíti, hibáit kibeszéli’. Mast simfüllőd a hitfány uradat? Láttá vóna előbbre.

sintérezés sintérözés fn. ’gyermekjáték’. L. csingázás

sínylődik séllődik ( séllőcc, séllőgyön) i. ’tartósan szenved, vminek (pl. élelem) hiányában állapota romlik’.

Az úr akár egy araszt, má sélli a paraszt. Km. - Vót ullan hel (ti. puszta), ahun csak séllődött a cseléd.

sió sijó fn. 1. ’árok és csatorna torkolatánál lévő vízduzzasztó zsilip’, ritk. 2. ’zsilip által felduzzasztott patakvíz’. A Magdit bizan! A sijóba körösztűték mög. Há láttam. A bakpistákná ev vót a szokás. Vö. OrmSz. 477

sipákol sipákull (sipákúsz, -ó, sipá- kújjon) i. ’sivalkodó, panaszos, magas sípoló hangon sír (gyerek, apró baromfi)’. Vöt fő ászt a gyerököt a bőcsőbü! Má nem bírom, hogyan sipákull. - Azér sipákúnak a pákák [pulykák], mer ehössek. - Fut- kosztak, sipákútak a kiscsibék. Keresték az annyikat, asz mög évitte a róka. Vö. SzegSz. II. 406

sípújjú ing sipujju ümög (ünge, ümöggye, ümöggyük) fn. ’fehér férfiing, amelynek az ujja az alkaron összeszűkül és gombolható’.

sirató ~ (-jja) fn. ’énekes-szöveges halottsirató’. Nr. [Temetéskor az elhunyt rokonait a kántor énekelve névszerint szólítja koporsóhoz. A megszólított közeli rokon ekkor éneklő recitáló szöveggel siratja a halottat.] Igazán szépöm monta a siratójját: Jaj, nem izs gondúsz rám! Mijjen sorba hattá itt engömet? Jaj istenöm, istenöm! Kivé osztom mög esztán a panaszomat? Jaj, de jó izs vótá hozzám! Jaj nem izs gondútam, hogy it hacc! Jaj, ki izsgondull én rám? Jaj, inkább ém möntem vóna é téhelötted... Vö. OrmSz. 478; SzegSz.II. 406. siratás

siska ~ (’-jja,'-jjuk) fn. ’nagy, előrehaj- ló fülű sertésfajta’. Úgy mögdopta a siskát, elhánta ja malaccát. Nd. - Véleksző rá? Vót a fókába egy siska gäbe, ja Csacska. Émönt malacozni jaz erdőbe.

S

218