Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

s

sívókánya sijókánya ('-jja) fn. ’valószínűen: egerészölyv (Buteo buteo)’. A sijókánya möksipákújja [vijjogó hangon megjósolja] az essőt. Amöllik kánya fönn a magozsba kerűgeti egymást és hangossan sipákull, az a sijókánya. L. kánya

skatulya kátula (’-jja) fn. ’papírdoboz’. Nem jussútam én ütüle éty kátula gyufát sé.Vö. SzegSz. II. 408; ZsNyj. 129. kátula

sodronyzabla sodronzabla (’-jja) fn. ’(lószerszám része) a ló szájába tett, egy darabból álló négyzetes hasáb alakú és spirálisan megcsavart vaspálca, amelyhez kétoldalt csatlakozik a kantár’. [Vad, ijedős ló esetében alkalmazzák.]

sodrott ~ mn. ’hybrid, kevert fajtájú (hidegvérű és melegvérő ló utódja)’. Annyirán mögraki ászt a kocsit [ti. szénával] ! Né busuj, jó kis sodrot lovak ezök, éviszik.

sógor ~ (-a, -uk, -gyük) fn. ’nő rokon férje’. Sógorom sósé beszét áru, hogy ü korábban hun, mére szógát, vaty hogy a családja... - A Pap sógorom Taszárru vonút be az eső háborúba.

som ~ (-gya, -gyük) fn. ’erdőszéli bokrokon termő, aprószemű, édeskés - fanyar ízű vadgyümölcs (Cornus)’. Nr. [Legkorábban virágzó cserje, fája rendkívül szívós és hajlékony, ezért a cselédek szívesen használták ostornyélnek és szerszámnyélnek.] Mert a somot somozzák, a babámat sorozzák katonának. Nd. - A róka odaát a somfa alá és várta, hogy mikor érik. Nm.

sopánkodik sopajog (sopajgok, so- pajgó, sopajgol, sopajog'gyon) i. ’sápítozó hangon panaszkodik (főleg nő)’. Az öreg Rézi néni annyirán tudót sopajogni, de annyirán!

sorja sorgya fn. 1. ’a kés túlélesített pengéjén lévő vékony acélrész, mely könnyen

letörik’, ritk. Sorgya van a későmnek, uty kiélösztem. 2. ’ahol kétirányú áramlás találkozik, hajszálra emlékeztető képződmény a folyóvíz felszínén’.

sorjáz sorgyáz (-ó) i. 1. ’sorban halad’. Szép hódvilág vót, a lapon [völgyben] sorgyázni kesztek a szarvasok a rétre. 2. ’vmit sorra vesz’.... ükelme ékezdi a többit sorgyázni vesszővé [ti. sorra veri].

sorozás sorozat (-tya) fn. ’a katonaköteles férfiak katonai alkalmassági vizsgálata’. A babámat masd viszik sorozatra... Nd. Vö. SzegSz. II. 414; ZsNyj. 164 sor sor (-a) fn. 'élethelyzet, sors’. Akár-mijjen sorom izs vót a pusztán, de én ászt mökszoktam. Ámomba mék sokszor járok azogba az erdőségögbe. Vö. OrmSz. 481

sorvadás sarvadás (-sa) fn. 1. ’vmilyen lassan pusztító betegség’. Sarvadázsba hát mög ajis. 2. ’tüdőbaj’. Mikor a mi Márink sarvadázsba esött, en is émöntem a javós- hol... Lányom má késő van. Sarvadázsba van a nénéd. 3. ’a végtagok lassan bekövetkező zsugorodása’. Az András komám is ügyé, hogy sarvadázsba esött, végin nyomorék lőtt. Vö. OrmSz. 481; SzegSz. II. 414 sosem sósé, sasé hsz. ’sohasem’. Sasé adi mög a pénzöd.

sóspogácsa ~ ('-jja, jjuk) fn. ’csak liszttel, sóval, paprikával gyúrt, 10-12 cm átmérőjű pogácsaféle, tepsiben sütve’. Mikor nem vót más, gyorsan sütöttem sóspogácsát. Az uram é vót vele egész nap. - A helkereső cseléd sóspogácsává rakta mög a tarisznyájját. Két napra valót, mer két nab vót a helkeresés üdőfőmondáskor.

soványtej sovántej fn. ’a tejszín gépi leválasztása után visszamaradt gyenge minőségű tej’. Ük a jó tejet kapták, mink mög öttünk ászt a sovántejet, szinte kég [kék] vót.

219