Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

könyörögve kér’. Né ragmájj annyit a nyakamon! L. ragmálódik. Vö. OrmSz. 454. regmái; ZsNyj. 158

rágmálódik ragmállódik {-ó, ragmál- lóggyon) i. L. ragmái

rajta ~ hsz. ’felette’. Este lösz rajtunk. Mék kim vagyunk a mezőn. - Nappá ugye dógosztam a mezőn, este mök kilendz gye- rökre mosni köllött. Sokszor röggé löt rajtam, mire végesztem. Mögén kesztem elűrü. Vö. OrmSz. 450; SzegSz. II. 347

rajta van ~ szőj. ’vki vminek az elvégzését határozottan szorgalmazza, vmit nagyon akar’. Rajta vótak ük is, hogy mönnyünk a vásárra. - Rajta vótak a cselédök is, hoty hád valamijjük csak lögyön.

rakódik ~ (rakócc, rakódó, rakóggyon) i. ’kocsira, szekérre terhet helyez’. A ro- botosok rakottak az erdőn (ti. kocsival fát fuvaroztak). - Mondom neki: Koma! Te máma kimész biborherét rakónni a Hidegódába. De ű se tötte, se vötte. - Az akortosokmégjavába rakónnak a vagomba, ott találod ükét.

rakodó rakódó (-jja) fn. 1. ’betaka- rodáskor a szénát és gabonakévéket a szekérre felrakó munkás’. Nyári üdőbe gabonahordáskor a cselédasszonyokat ki- röndűték rakodónak. 2. fn. ’a vasúti kocsikra a fát felrakó munkás’. Akkor mög hát min legén, rakodó lőttem az erdészetné. 3. ’kisvasút melletti hely, ahova az erdőből összegyűjtik a kivágott fát a végleges szállítás előtt’. A halastóná vót er rakódó, ott jáccottunk. L. depó

rakonca ~ (’-jja) fn. ’(kocsin, szekéren, szánon) a tengelyek fölé erősített keresztgerendák végén lévő félkörívalakú vas alkatrész, mely a kocsi oldalak alsó szélét rögzíti ’.Arakonca az mi a kocsió dalt háttu lefog’gya, hogy né csuszkájjon ideoda. Aszonygya: Ide-oda csuszkáit az ódal, mer nincs rakoncám. Mind a gyerök, amöllik maradatlan, ügyé? Ide-oda... Akkor ára is azér aszonygyák, hogy rakoncátlan. Vö. OrmSz. 451; SzegSz. II. 349

rákontat ~ (rákontacc, -ó, -ol, rákon- tasson) i. ’aljas szándékból, durva tréfából vmilyen helytelen cselekvésre biztat, vkire ráuszít’. A monyé rákontatta afiját az anyjára, [ti. a férjét az anyósára]. - A kutyát mög rákontatta. L. kontat, felkontat

rakott sparherd rakott sparhelt, sporhelt (-tye, -tyük) fn. ’kőműves által téglából rakott tűzhely’. A harmincas évegbe má a hatóságok farcimáták, hogy a cselédházagba lögyön rakott sporhelt. - A rakott sparheltöt szerettem, mer vód benne rém (sütő). Má nem csak a kemöncébe löhetött sütni kalácsot. L. sporherd, csikó- sporherd, asztali sporherd

ráncba szed ráncba szöd (szöcc, szönnek) i. 1. ’mosás után a szedett gatyát, lerakott szoknyát szabályos redők- be szed és vasal’. 2. ’vkit (pl. gyermeket) megfegyelmez, rendre utasít’. Muszáj vót ráncbaszönni a gyerököket, akkorára dáridombosztak, hogy má nem löhetöd velüg bírni.

raport report (-tya, -tyuk) fn. ’a cseléd rendkívüli berendelése az intézői irodába’. Szoc. [Ált. a cselédember által elkövetett v. vélt hiba, fegyelemsértés, vétség miatt, fegyelmezés céljából került sor.] Jóska, máma nagy vót a szád, este mész riportra az irodába! - Máma nem bírok a gyerökökké. Möntök estére apátokból riportra!

rapsic (-ca, -cuk) fn. ’orvvadász’. A pusztaji cseléd - néd é - nem töhette, mer beláttak egymás fazekába. A pógárok közöd má vót rapsic. Jobbára zsöllérök, de vót jobbálló pógár is, kineg véribe vót. R

208