Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

R

Pusztaji cseléd rapsic? Nem ám! Az igaz, hogy a pásztorok fokiak égy-égy nyulat, fácánt, de ászt nem úgy vötték, hoty rapsic.

ráspoly ráspó, ráspu (-jja) fn. ’vasreszelő szerszám’. A ráspuvü szoki reszégetni a későket. Vő. OrmSz. 452; SzegSz. II. 352

ráta ~ ('-jja) fn. ’pászta, keskeny hosz- szanti területsáv’. Estére marat még éj jó ráta a rozsbu [ti. a rozsaratásból]. - Csak éggy ujjan rátába vót esső. L. elő. Vő. OrmSz. 452

rátör ~ (-ő, rátörgyön) i. 1. ’szóval, tettel rátámad’. A többi cseléd asztánnék annyirán rátört ára az egyre, hogy nem vót maradása többet a pusztában. - Vót ujjan jószág, amire a többi rátört. Agyon is gyékúták, ha a pásztor nem vót ügyes. 2. ’vmire céltudatosan törekszik, vmit erősen elhatároz’. Amire én rátörtem fijatal koromba, mög is csínyátam. - Ha ez valamire rátör, né haggy úristen! Vö. OrmSz. 553. tör; SzegSz. II. 353

rávigyáz ~ (-ó, -ol) i. ’megfigyel’. Rávigyásztam má: ha sok a hanygyál, esső lössz. - Vigyázz rá, be fok követközni!

réce ~ ('-jje) fn. ’kacsa’. Az idén nem eresztöttem [nem keltettem] récéket. Mind elhorgya úgyis a róka. Vö. OrmSz 453 redős rödös mn. 1. ’hullámos (haj)’. Amöllik lány rödösre csinyáta a haját, ászt nem tartották jónak. - A maga valóságába vót rödös a hajam. 2. ’redőzött (ruha)’. Akkor letüzi [levarrja] ászt az elejit rödösre [ti. népviseleti blúzt], Vö. OrmSz. 465. rödös; ZsNyj. 159

redves ~ mn. odvas, vizesen korhadt’. Hal lám [hadd látom], mé sir az a tűz? Persze, mer redves fát tötté rá. - Öreganyád redvezs valaga! [szidás] L. rehült, reves, pudvás, petyekes. Vö. OrmSz. 453; SzegSz. II. 355

régiek ~ fn. ’a jelenlegit megelőző generációk, ősök’. A régiek az tartották, (hittek abban). Szój. A régiek asz tartották, ha a szentűt csontot [húsvéti sonka csontját] elégetik és annak a hamujját rászórik a kertre, a tik nem mögy oda koporni. - A régiek asz tartották, hogy a szarvas nem mögy be ja kerbe, haja szentűt csontot a komba [mesgyét jelölő földhalomba] tűzik.

reguláz réguláz (-Ó, -ol) i. ’(embert, állatot) szidással, veréssel fegyelemre szoktat, nevel, megfegyelmez’. Jába! Muszáj régulázni a gyerököt. Uty tanull. L. megreguláz. Vö. OrmSz. 450; SzegSz. II. 357

reggyeget reggyöget (-ok, -ő, -öl, reggyögecc, reggyögessön) i. 1. ’vmit fitogtat’. Ot reggyögette a képejit, hogy neki mennyi szeretőjje vót. 2. ’rejteget’,

rehült rehűtt mn. ’korhadt (fa)’. Em má nem való bútornak, iszön rehűtt [ti. fa], L. petyekes, pudvás, redves, reves. Vö. OrmSz. 454; SzegSz. II. 357

rejtek rőtök, rőtöke fn. ’rejtekhely’. Nem csoda, ha abba a rőtögbe mökteröm a férög. - Nagy rőtöke vót Szentamázsba (Szenttamás pta), minygyár a pusztán kivü. L. rejtett hely. Vö. OrmSz. 454 rejtekhely rőtök hel, rőtöt hel (-e) fn. ’elrejtett hely, eldugott hely, istenhátamö- götti hely’. Rőtöt helöm vót az a Sásrét. - Edösapám Ropóba [Ropol pta.] lakott akkoriba. Nagyon rőtök hel vót. L. rejtek. Vö. OrmSz. 454

rekcom rékcom fn. ’készenlét’. A parádéskocsisnak mindig rékcomba köllötött áni.

rekkenő meleg rökkent meleg Sz. ’tikkasztó hőség, forróság’. Möglátitok mij- jen iidő [ti. vihar] gyün ezután a rökkent meleg után.

209