Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)

Szótár

K

hazavisszük a csibéknek. L. kuszálék. Vö. ZsNyj. 139

kuszakéve ~ (’-jje) fn. ’a tarlón elhullott és összegereblyézett gabonából kötött kéve’. A kuszakéve hele a kepe tüjjibe van. L. kusza, kuszalék

kuszakötöző ~ kuszakötő (-jje) fn. ’13-14 éves cselédleány, aki fél napszámbérért a gabonahordáskor szétesett kévéket köti össze a kazlaknál’. Vótam előb viszhordó, asztán későp polvalikba duktag dógozni. Am má nagy lánnak számított majnem, aki kuszakötő löt, mind en is a.

kuszalék kuszálék (-tya) fn. ’a tarlóban elhullott és összegereblyézett gabona’. Akkor tudod a kuszálékot - mer monta kuszáléknak - odatötte a kepe tüjjibe. Asz nem tötte rá. L. kusza, kuszakéve. Vö. OrmSz. 334

Kusztor! ~ msz. fn. ’a kiskutya megszólítása’. tréf. kedvesk. Kusztor! Gyere ösző! Ösző ne!

kusztora ~ (’-jja) fn. ’bugylibicska v. más gyengébb minőségű zsebkés, rendszerint fa nyéllel’, fám. Vödd elü ja kusztorádatlVö. OrmSz. 335; ZsNyj. 139 küsztet ~ (küsztecc, küsztessenek) ’uszít’, i. Az annya mindég küsztette az aptya ellen! - A kutyákat rám küsztette. L. heszít

kút ~ kút (kuttya) fn. ’a lemorzsolt kukoricacső csutkájából oszloposán felépített gyermekjáték’. Azé éjáccottak a gyerökök. Koposztak kukoricát, a csutájjábu csinyát kutat, mög tudod összekötöszték, mind az ökröket.

kútágas kutágos (-sa, -suk) fn. ’a gé- meskút (csigáskút) szerkezetét tartó, földbeásott kétágas fa, amely között vas tengelyen mozog le-föl a kútgém’. Kutágosra szállott a sas. Engöm rózsám né háborgass! Nd.

kutatgat kutakodik, kutakolódik (ku- takocc, kutakoggyon, kutakolócc, kuta- kológgyon) i. ’vmit keres, keresgél, vmi után kutat’. Kutakottak ám a csöndérök, de sasé derűt ki, ki gyújtotta föl az urasági gabonakazát Kistódvároson. - Mit kutakolódik ké ott a ládafijába?

kútgém ~ (-gye, -gyük) fn. ’a kútágas két ága között tengelyen le-föl mozgatható, 4-5 m hosszú gerenda, amelynek egyik végén sudárfa, másik végén a kölönc (nehezék) van’. Má messzim láccott a kudgém a legellőbe, tuttuk, hogy apánk od deléteti a gúlát. Vittünk neki ebédöt.

kútkáva ~ kutkáva (’-jja, ’-jjuk) fn. ’a gémeskút téglával megemelt peremére helyezett padozat és deszka mellvéd’. Am má mindegy, hogy a kút kávájjára piszkid valaki, vagy bele a kudba. Sz.

kutrica ~ (’-jja) fn. ’az uradalmi disz- nóhodályban egy-egy anyadisznónak és malacainak elrekesztett külön ólrész’.

kutyaportéka kutyapartéka ('-jja, '-jjuk) fn. ’rossz tulajdonságú (állat, ember)’. Vót abba ja Gyótába (pusztán) akkoriba éty kutyapartéka intéző. - Vöttem én ét tehenet. Kutyapartéka vót, nem atta lé a tejet.

kutyatökű szilva kutyatökü szíva (-'jja, -’jjuk) fn. ’aprószemű, sárgás-lila színű, gyenge minőségű szilva féle, az uradalom pálinkafőzésre termelte’, csld.

kutyáztat kutyásztat (kutyásztacc, -ó, -ol, kutyúsztasson) i. ’vmilyen állatot kutyával tereltet’. A röndös pásztor nem kutyásztatta egész nap a jószágot. - Amöllik [ti. pásztor] sokat kutyásztat, tönkretöszi a jószágot.

kutyorodik (kutyorocc, -ó, -ol, kutyo- roggyon) i. ’vmi mellé odaguggol’. Ot kutyorottam a fa mellet, hogy né ázzak, merföllürü vert az esső. L. meg-, oda-. Vö. ZsNyj. 137

159

I