Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
K lapálymarha’. Az én nevem Gyuri, féleségűm Juli, a tehenem kuli, a kutyám mökpuli. Nd. - Édösapám kulitehened vött a gálosi vásárba, a Dráva melletti horvátoktu. L. kulitehén kulitehén ~ fn. ’alacsonytermetű, barna-vörös színű lapálymarha’. Mikor az eső tehenünk mögdöglöt, kulitehened vöttünk. Kicsi vád, de az egész fókát éverte. - Ászt a cselédöt lénészték, akinak csak kuli tehene vót. L. kuli kum kum i. ’szemet lehúny’. Alik kumtam lé a szömöm, má kalapátak [ekevasat ütögetve ébresztették]. Vö. OrmSz. 332; ZsNyj. 139 kumor ~ (kumrok, kumorsz, kumró, kumrol, kumorgyon) i. ’bujócska játékban, míg a többi játékos el nem bújik, a fogó a falnak támasztva fejét, szemet húny’. Mast én kumrok, mindönki bújjon el! Vö. OrmSz. 332 kumró ~ fn. ’a bújócska játékban a húnyó, azaz a fogó játékos’. Ki lössz a kumró, gyerökök?'Vö. OrmSz. 333 kunyerál kunyérmál, kunyérmáll (ku- nyérmász, kunyérmájjon) i. ’rimánkodva kéregét’, rossz. Régön házútak a cigányok, kunyérmátak könyeret... - Annyit kunyérmáta ászt a kiskutyát, hát odattam neki. Vö. OrmSz. 333; Szeg.Sz. I. 850; ZsNyj. 139. kunyérmál kunyhó gunyhó (-jja) fn. 1. ’földbeásott verem, a föld felszínén sátor alakú tetővel, ami gerendákból áll, szalmával és földdel takarva’. A kanászok a karány [karám] mellett csinyátag gunyhót. Jó meleg vót, nyáron mök hüss. Bizan vót benne kígyó is, de édösapám szokta mondani, hogy ük mökszokták. L. csősz-, pásztor-, szénáskunyhó, gunyesz, kóter, putri. Vö. OrmSz. 333; SzegSz. I. 850 kupa ~ (’-jja) fn. ’a tarkó és a nyak közötti bemélyedő testrész’. Kupán vákta... - A kupádat izs mozsd möggyerök! kupec kupéc (-ca) fn. ’állatkereskedő’. A vásárba mingyá körüátak a kupécok. Mönyecske, hogy ággyá észt a tehenet? kupeckedik kupéckodik (-ó, -ol, kupéc- koggyon, kupéckoggyanak) i. ’állatok vásárlásával és eladásával foglalkozik’. Mikor hát édösapám időközbe kikerűt a pusztám, akkor ékezdött disznókká kupéckonni Sántoson. kuporcsi ~ mn. 1. ’kuporgató, takarékos’. Se elü, se háttu sénkijje, mégis kuporcsi. 2. ’fösvény, szűkmarkú’. Nem adod vóna ingyen ép pohár vizet. Nagyon kuporcsijag vótak. Vö. OrmSz. 333. kupori kuporog guborog (guboroksz, gubor- gó,guborgol, -’gyón) i. 1. ’térdét teljesen behajlítva, alsó testével a földet érintve alsó lábszárán v. sarkán ül, guggol’. Mama! Né keresse a csibéket! Id guborognak a sarogba. 2. ’összehúzódva, fázósan ül’. Nem fekszök ém má. Csak guborgok az ágyon. L. guborcol, guggol kurgyál ~ kurgyáll (kurgyász, -ó, kur- gyájjon) i. ’kurjongat, hangosan kiabál’. Né kurgyáj, nem siket it senki! Vö. OrmSz. 333 kurigla ~ (’-jja) fn. ’hosszú nyélre erősített, a kemencéhez használt, fából v. vasból készült félhold alakú parázshúzó eszköz’. Elégött a kuriglám [ti. fából volt], kő másikat csinyátatnom. L. szénvonó. Vö. OrmSz. 333. kurigja kusmorog ~ (kusmorgok, kusmorgó, kusmorgol, kusmorog’gyon) i. ’pusmog, duzzogás közben halkan magában beszél’. Tuggya ü, mijé kusmorog. - Egész áltó nap kusmorgott. L. dullog, döllög kusza ~ (’-jja) fn. ’a tarlóban elhullott és összegereblyézett gabona’. A kuszát 158
