Eperjessy Ernő: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára 1900-1950 (Kaposvár, 2010)
Szótár
K tanak, avagy kővel, téglával, fa dongával bélelnek, esetleg kifolyó csővel látnak el.] Márcodói lányok hová jártok? Az erdőbe kiskutat nem talátok. Mert a kiskút befagyott, a szeretőm elhagyott... Nd. kislakodalom ~ (-gya) fn. eljegyzés’, rég. L. áldomásivás kisszék kisz’szék (-tye) fn. ’kb. 40 cm hosszú deszkalap, négy lábbal’. kisvendégség kizsvendékség (-ök, -öt, -gye) ’a keresztelés után egy hét múlva tartott vendégfogadás, amelyet az újszölött gyermek szülei a komák (keresztszülők) tiszteletére tartanak’. kiszakít kiszakiszt, kiszakaszt (-ó, -ol, kiszakisszon, kiszakasszon) i. 1. ’néhány állatot a falkából elhajt’. Csak kiszakisztottak afókábu két-három sűdőt, asztám mögvót. 2. pénzből, vmilyen célra elvesz’. A tehén árábu kiszakisztottam mék kis ruhára valót, hoty dophassak agyerökök nyakába valamit [ti. hogy adhasson rájuk ruhát]. 3. ’kenyértésztát a sütőteknőből a szakajtóba kivesz, szétoszt’. Kiszakisztom a könyereket. L. szakít, el-, leszakít. Vö. OrmSz. 492. szakít kiszelel ~ (kiszelesz, kiszelejjenek) i. 1. ’szeles időben babot kb. 1,5 m magasról a másik edénybe önt, hogy a szél a szemetet kifújja belőle’. Kiszellelöm a borsót. Addig elanni se lőhet. 2. ’szél erejével és szelelő rostával gabonafélét a könnyű szennyeződéstől megtisztít’. Zsuppnak valót kézzé csépűtűnk, má ja fődosztás után. Ászt kézzé köllött kiszeléni. kitart ~ (kitarc, -ó, -ol, kitarcson) ’jól megetet, (embernek, állatnak) bőséges élelmet ad’. Kitartottam a vendégöket rétessé. - Kitartottam a marhákat, ujjanok mind a dob. [ti. nagy a hasuk]. kitartás ~ (-sa) fn. ’a család élelemmel való ellátása (ált. 1 évig)’. Nagyon mögelősztem magam [sok előleget vettem fel]. Nem tóm mibü lösz kitartásom? - Nincs ölég szénám, nem lösz kitartásunk tavaszig. - Kicsi vót a hízóm, nem lösz kitartásunk üszig. Vonnom köll a zsírt. kitűr kitár (-ök, kitársz, -ő, -öl, -gyön) i. ’jóllakik, a kelleténél többet eszik vmiből’. Kitárt kábosztával a sógor. - Kitárt a kutya levessé. Vö. OrmSz. 560.tűr kiviselt ruha kivisét ruha (-’jja, jjuk) ’elhasznált, elrongyolódott, kopott ruhaféle’. Rávaló újra nem vót, kivisét ruhát vöttünk a vásárba. - Kivisét ruhát nem löhetött ám édobni. Mökkapta ja kisebbik, egész rongyájig. klumpa ~ (’-jja) fn. ’teljesen fából készült v. fatalpú és bőrrel borított, papucsalakú cipő’. Nr. [Főként sváb klum- pás mesterek készítették. Hidegben cipő helyett hordták a cselédasszonyok és gyerekek, faluban a férfiak is. Meleg gyapjúzokni és tutyi [gyapjúpapucs] kellett hozzá.] Hun az istem világába vám máma má a klumpa? Vö. OrmSz. 308; ZsNyj. 134 kobak ~ (-tya) fn. ’kétöblös tökfajtából készült víztartó edény’. [Övre akasztva pásztorok hordták, karcolással díszítették.] A kobakot választóvízzé föstötték fijam. Vö. OrmSz. 308; SzegSz. I. 785 ZsNyj. 134 kóborol kóbolog (kóbolgok, kóboloksz, kóbolgó, kóbolog’gyon) i. 1. ’kóborol’. Mére kóbolgat ke? 2. ’szédül, szédeleg’. Anyám, én ujjan nem jó vagyok. Kóbolog a fejem, erőtet a hányás. - Kóbolog, mind a kergebirka. L. elkóborol. Vö. OrmSz. 308. kóbolog; ZsNyj. 136 kocol kocul, kocull (kócúsz, -ó, kocúj- jon) i. ’az ajtón kopog’. Kocújja valaki az ajtót. Vö. OrmSz. 309 148
