Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008
A korcsmát Hatvani vendéglőnek hívták és főleg a színház színészei és személyzete járt oda. Az élenjáró színészek közül csak Fedák Sárit és Rátkay Márton láttam ott több ízben. Első este, hogy odamentünk, egy meglehetősen feltűnő kinézésű fiatal leány jött az asztalunkhoz, hogy felvegye az italrendelést. Tulajdonképpen csak az öltözéke volt feltűnő. Sötétkék matrózruha nagy fehér gallérral és - nyilván ez hívta fel rá Józsi bácsi figyelmét - a gallér kivágásában és a jellegzetes fekete hajában, amely hosszú és göndör volt - egy-egy óriási piros masni volt. Ahogy a két kis teremben ide-oda járt és eltréfálkozott a valószínűleg mindig ott lebzselő színészekkel, Józsi bácsi erősen figyelte és egyszer csak odaszólt Lazarine néninek: „nézze csak Munika, milyen különös megjelenésű ez a leány, kedvem volna lefesteni". Lazarine néni tudtommal sohasem emelt kifogást Józsi bácsi ilyen kívánságai ellen - most is azt felelte neki: „Hát kérdezze meg eljönne-e magának ülni?" Amikor az italt odahozta a jövendőbeli Zorka, Józsi bácsi fel is tette a kérdést, mire ezt a választ kapta: ő szívesen eljönne, de „édesapám nagyon szigorú és valószínűleg nem fogja beleegyezését adni". Mire Lazarine néni azt ajánlotta: „kísérje el édesanyja, míg a portré elkészül, így édesapjának bizonyára nem lesz ellenvetése". így is történt. A mama az első két-három ülésen csakugyan elkísérte a leányát, akit B. Elzának hívtak, de miután úgy látszik látta, hogy jó helyre pottyant a leány, többé nem féltették és ezentúl a modell egyedül járt a műterembe. Eleinte Lazarine néni, sőt magam is szívesen láttuk és amikor már több mellkép és a nagy fehér ruhás kép elkészülte után, ahányszor Józsi bácsi valamilyen ajándékkal meglepett engem, fel sem tűnt, hogy ugyanakkor Elzike is megkapta ugyanazt. Úgy gondoltam, miután szívességből ül, úgy akarja Józsi bácsi ezt meghálálni. 1915 telén és 16 tavaszán is sokat járt a műterembe. Ebben az időben készült portig 95 <J*D Bányai Zorka fényképe az 1910-es évek második feléből