Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008
Rippl-Rónai József: Zongoránál (tusrajz) 1910. Az eddig leírtakból arra lehetne következtetni, hogy a Józsi bácsi és az én érintkezésem állandóan felhőmentes volt. Nem egészen így van. Egy-két alkalommal voltak közöttünk - ha nem is súlyos - nézeteltérések. Úgy emlékszem, a második vagy harmadik osztályba járhattam, mikor Tapolczay Jolán kérésére meghívtak Kürthyék egyik kimenős vasárnapon ebédre, Jolán Vizváry Mariska leánya volt, aki később férjhez ment a neves gordonkaművészhez, Kerpely Jenőhöz. Arra már nem emlékszem, hogy volte tudomásom arról, hogy előtte való nap Józsi bácsi feljött Pestre - mindenesetre örültem a meghívásnak és köszönettel elfogadtam. Vasárnap délelőtt elhagytam az intézetet. Józsi bácsi, aki erről mit sem tudott, valamivel későbben kijött, hogy magával vigyen és csak hűlt helyemet találta. A következő vasárnap délután hiába vártam őt, hogy meglátogasson - tudtam, hogy egy hétre jött fel és biztosra vettem, hogy eljön. De nem így történt. Józsi bácsi hétfőn hazautazott, és csak onnan küldött egy sértődött hangú levelet, amelyben írta, hogy milyen rosszul esett neki gyengédtelen eljárásom. Hiszen a kis pajtásomat máskor is meglátogathattam volna, ő viszont egy hétre jött csak fel és már előre örült a két közbeeső vasárnapnak, amikor együtt lehettünk volna. A levél nagyon lesújtott, és nevelőnőnk, aki észrevette levertségemet, megfogalmazott egy szép bocsánatot kérő levelet, melyben megígértem, hogy ez nem fordul elő többé. Erre hamarosan jött az engeszte<&&2> 87 Ф%>