Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008
becsülte. Jó véleménye volt itthoni kortársairól, mint Ferenczy Károlyról, Fényes Adolfról, Réti Istvánról, Rudnayról és Kernstok Károlyról, aki egyben jó barátja is volt. Szinyei Merse Pál legjobb képének, a „Lilaruhás nőt" tartotta. A „Majálisát is szerette, de a „Pacsirtát" nem sokra becsülte. Sokáig őrizte és becsben tartotta Szinyei „Hintázó nők" című festményének egy kis méretű vázlatát, amelyet később Nemes Marcellnek sikerült hosszas próbálkozások után tőle elcsalni. Ugyanígy került Nemes birtokába Munkácsytól kapott „Krisztus a Golgotán" című falemezre festett kis vázlata, amelyről Józsi bácsinak jobb véleménye volt, mint az utána készült nagy képről. Csók Istvánnal barátsága már Párizsban kezdődött és Józsi bácsi haláláig zavartalan volt. Kölcsönösen megbecsülték egymás művészetét - de Józsi bácsi azt sem titkolta el, hogy Csóknak különösen a Balatonról készült későbbi képei már nem tetszettek neki. Vaszary Jánoshoz is barátság fűzte, de ez már felületesebbnek volt mondható - mert Vaszary modora neki nem volt szimpatikus. Mialatt e sorokat írom, véletlenül kezembe kerül a „Magyar Nemzet" 1962. III. 4-ei száma, amelyben egy cikk azt állítja, hogy az előbb említett neves írókról készült portrék részben a Róma villában, részben a budai műteremben készültek. Ez az állítás téves, mert a képek mind a budai műteremben és egy ülés alatt készültek el - Petrovicsén, Móriczén és Adyén kívül, tudtommal az előbb említett írók egyike sem járt a Róma villában. Ismert dolog, hogy Józsi bácsi az egyszerre festés híve volt, és ezt az elvét csak a nagy képeknél nem tudta alkalmazni. Ugyanez a cikk azt állítja, hogy Móricz Zsigmond 1919-ben a Róma villában szállt meg. Ebben az időben férjemmel együtt a Róma villában laktunk, és nem tudok arról, hogy Zsiga bácsi egyszer is ott megszállt volna. Ezekből az állításokból is látni lehet, hogy mennyi téves hír van Józsi bácsiról forgalomban. Az iskola 6. osztályának elvégezte után együtt mentünk le Kaposvárra és ott töltöttük a nyarat. Ekkortájt az volt a szokás, hogy Józsi bácsiék három-négy hétre Hévízre mentek. Visszajövetelük után gyakran kirándultunk Fonyódra is. Józsi bácsi nagyon szerette a napsütést, jól bírta és sokszor alig lehetett kicsalni őt a Balaton vizéből. íSfe 86 Ф*
