Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008
Ezt rendszerint fiatal hölgyek mondták, akiket én megelégedetten néztem, Józsi bácsi pedig látszólag alig vett tudomást a megjegyzésről, de egy kis halvány mosoly elárulta, hogy jól esik neki a népszerűsége. Előfordult ilyen korzózás alkalmával, hogy ismerősökkel találkoztunk, akik engem még nem láttak - ilyenkor így mutatott be nekik: „kislányunk, Anella". Többször megesett, hogy az illető, nem ismervén Józsi bácsi családi állapotát és kedveskedni akarván neki, ezt mondta: „szép kislány, hasonlít a papára". Ilyenkor Józsi bácsi huncut mosollyal rám nézett és csak ennyit mondott „ugye?". Világért sem világosította volna fel az illetőt. Talán amiatt gondolták azután, hogy én is egyike vagyok a sok törvénytelen gyerekének. Hogy milyen népszerű volt Józsi bácsi, arra még egy példát mondok el. Egyik vasárnap korzózás után, leültünk az akkori Pilseni söröző teraszára ebédelni. Egyik szomszéd asztalnál, magában ült egy 50 év körüli úr, aki szintén ott fogyasztotta az ebédjét. Észrevettem, hogy igen gyakran felénk néz. Mikor végzett az ebéddel, egyszer csak felkelt és odajött az asztalunkhoz, nagy tisztelettel bemutatkozott és kérdezte, hogy én Józsi bácsi kisleánya vagyok-e. Az igenlő válaszra azután kivett a zsebéből egy szép gömbölyű kis ezüst dobozkát és felém nyújtva azt mondotta, „engedje meg Mester, hogy tiszteletem jeléül, a kisleányának adjam ezt a kis csekélységet", és ezzel kezembe nyomta a cukorkával tele ezüst bonbonniere-t. Ezzel az esettel kapcsolatban eszembe jut, hogy ugyanott egy ízben, az ebédnél egy kényelmes lassú járású, nagy darab ember mint pincér szolgált ki bennünket. Nagy igyekezettel, feltűnő tisztelettel vette körül Józsi bácsit, akit állandóan Mesternek szólított. Az ebéd végén azután, nagy zavarban, azzal a kéréssel fordult Józsi bácsihoz, engedné meg, hogy megbírálás végett bemutathassa neki egy-két festményét. Józsi bácsi készséggel azt mondotta: „hogyne, csak hozza el bátran a műtermembe, a Kelenhegyi útra, majd megnézem". <&& 51 Ф® Rippl-Rónai József: Virágcsendélet, 1913. Mgt.
