Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Rippl-Rónai József: Virágcsendélet, 1913. Mgt. Az ifjú festő boldogan távozott, de alig néhány perc múlva máris jött 3-4 teljesen egyforma nagyságú festménnyel, amelyeket az egyik széken, egymás után bemutatott. Mindegyik csendélet volt - konyhai rézedények és tálcák - különböző elrendezésben. Józsi bácsi nézte szótlanul a képeket és kis idő múlva megszólalt. „Mondja kérem, nem Czigány Dezsőnél tanul maga?" Az igenlő válaszra azután azt mondotta neki, hogy igen, van tehetsége, de amit eddig csinált, azt mind felejtse el, mert így zsákutcába kerül - másolással nem lehet előre jutni, próbáljon úgy festeni, ahogy ő látja a dolgokat - ez a fiatalember - a később parasztfestőnek deklarált Káplár Miidós volt. Később, egy-kétszer a Műterembe is eljött, ahol oktatása azzal kezdődött, hogy a pincéből két kanna szenet hozott fel minden alkalommal, azután egyszer csak megjelent Kaposváron is. Ez azonban a későbbi években következett be. Ezekben az iskolai években gyakran szép kirándulásokat is tettünk. Többek között Gödön meglátogattuk Beck Ö. Fülöp szobrászművészt és annak sógorát, Bárdos Arthur színigazgatót. Meglátogattuk további Hoitsy Pált Solymáron, aki a ,Vasárnapi Újság" főszerkesztője volt. Itt találkoztunk újból Balogh Rudolf fényképésszel, aki az ebéd alatt alaposan ránk ijesztett azzal, hogy a kitűnő tyúklevesben főtt erős cseresznyepaprikát megette és utána majd megfulladt. Csak Lazarine néni találékonysága szabadította meg őt kínjaitól, aid egy jó darab vajat etetett meg vele. Ez után az eset után alig hiszem, hogy paprikanyelésekkel virtuskodott volna. Több dunai kirándulást is tettünk - így például Leányfalun Móricz Zsigmondnál, azután Visegrádon és Esztergomban. De jártunk még Gödöllőn és Mária-besenyőn is, ahol barátaink laktak. Ezekre a szép napokra ma is szívesen emlékszem vissza. 52