Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

kodásaival és elégedetlenségével. Egyszer azután Lazarine néni elvesztette türelmét és kikérte magának ezt a magatartást. Fenella nagy sírás-rívás kö­zepette kijelentette, hogy visszamegy Párizsba. így is történt a kilenc hóna­pi tartózkodása után. Ekkor már egészen jól bírta a magyar nyelvet is. Ha­rag nélkül váltunk el tőle és a későbbi évek folyamán is élénk levelezésben voltunk vele. Úgy gondolom, hogy édesapjának, akit nagyon szeretett, tragikus halála ­Amerika felé utaztában hírtelen halt meg - hozzájárult Fenellának hangulat­változásához. Ekkor ragadt rám az Anella név. Amíg Fenella nem jött le Kaposvárra, Jó­zsi bácsi majdnem kizárólag „kis öreg"-nek, Lazarine néni pedig „ma jolie" ­nak szólított. A rendes nevemen Anette-пек kizárólag az iskolában szólítottak. Hogy e különleges látogatóról aránylag ilyen hosszasan írtam, annak egyik oka az, hogy a centenáris kiállítás előtti időben a rádióban valaki nevelőapám sok cigánynő ismeretségéről beszélt - további arról is, hogy külföldön sok gye­reke volt. Én ugyan ezt az előadást nem hallottam, csak közvetve tudok róla, de az bizonyos, hogy az illető előadó jóformán kizárólag hamis adatokat sorolt fel. Azt is említette az illető, hogy Józsi bácsi kétszer nősült meg. Ezek az állí­tások mind tévesek. Fenelián kívül Józsi bácsi más cigánynőt nem ismert - és dacára a kaposvári kispolgári sugdolódzásoknak, vele viszonya nem volt. Kül­földön leánya csak egy volt - aki a müncheni tartózkodása utáni időben szü­letett. Erről az egy leányáról is az 1910-es müncheni átutazásunk alkalmával szerzett tudomást, Wellisch Andor révén, akit az ügy felkutatásával megbízott, így tudta meg, hogy leánya, Amália, Udinében egy olasz grófnőnél társalkodó­nő lett. Józsi bácsi ekkor elmondta nekem, hogy nemcsak én vagyok a kisleá­nya, de van neld egy felnőtt leánya is, akivel ettől kezdve hosszabb levelezést folytatott. Ebből az időből őrzök egy levelet, amelyben Amália férjhezmenete­le alkalmával kapott ajándékot francia nyelven megköszöni. A levél Lazarine nénihez van címezve. Ezúttal egy fényképet is küldött, amelyről felismerhető volt, hogy ő a Józsi bácsi leánya. A későbbi évek folyamán három szép kisfiá­nak fényképeit is elküldte, akik közül a középsőnek arcvonásai nagyapjának arcvonásaira emlékeztettek. Az a tévhit pedig, hogy Józsi bácsi kétszer nősült meg, abból a tényből ke­letkezhetett, hogy a Lajos öccse által fogalmazott gyászjelentésben csak az 1906-os házasságkötést vette figyelembe - noha Lazarine nénivel való együtt­élése kereken 40 évig tartott. ^J 35 $3*®

Next

/
Oldalképek
Tartalom