Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

A nyár folyamán - úgy, mint minden évben - a Róma villában töltöttük a nyarat. Józsi bácsi olyan nagyon el volt keseredve, hogy a Róma villa eladásának gondolatával is foglalkozott. Egyik férjemhez írt levelében, amelyet ma is őrzök, így fejezte ki ezen elhatározását: „Itt van olyan szép, mint a Margit szigeten. Jó az idő és napos. Sokat vagyunk kint a kertben. Azért meg kell barátkoznunk azzal az ideával is, hogy Pest-Budán jobb szeretnénk lakni, mint ebben a darázsfészekben." Ettől az időtől kezdve már csak Lajos öccsével és ennek fiával, Gusztávval, továbbá Martyn Róberttel és Budáról Rippl Józsefékkel tartott fenn családi kapcsolatot. A jó levegő, a gondos ápolás őszre annyira javított állapotán, hogy a tél idejére feljöttek Pestre, többek között, mert a villa nehezen volt fűthető. Igaz, hogy az a tény is közrejátszott, hogy telefonon, táviratban gyűlésekre hivatkozva, állandóan csalogatták Pestre. Ez a felutazás sajnos siettette végzetét, mert ismét elkezdődött a rendszertelen életmód, éjszakai kimaradások. Lazarine néni hiába volt mellette, valami ürüggyel, könnyen leszerelte őt. Rippl-Rónai és Lazarine, 1926. (Fotó: Zachariás) 102