Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

De ez az életmód meghozta a második agyvérzést. Időközben, Józsi bácsiék kívánságára, mert nyilvánvalónak látszott, hogy Józsi bácsi többé nem lesz a régi, férjem és én 1925 őszén a Róma villába költöztünk és ott angol sertések nevelésével és eladásával próbálkoztunk biztosítani a háztartáshoz szükséges pénzt. Ez a vállalkozásunk nem sikerülhetett, mert Lazarine néni, aki roppant befolyásolható volt, de rendszerint a rossz tanácsokra hallgatott - állandóan nehézségeket támasztott és nehézzé tette az életünket. A szükséges befektetéseket sokallotta és viszont a várható hozammal szemben rendkívül türelmetlen volt. E miatt Józsi bácsi halála után azonnal felszámoltuk a sertéshizlalást és visszajöttünk pesti lakásunkba. Erről az előbb említett újabb agyvérzésről Kaposvárott Duditsné leveléből értesültünk, mely így szólt: „Tegnap szegény öreg Mestert hírtelen egy agyvérzés érte, a nyelve és egyik lába megbénult, nehezen bír beszélni. Én rögtön intézkedtem, Förster doktort hívtam, aki azt javallta, azonnal a szanatóriumba, mert az öreg úron eret kell vágni, miután rém magas a vérnyomása (280). Betegszállító vitte, Lazarine vele ment. Még ma délelőtt konzultálnak Rosenthal professzorral. Adja Isten, hogy jól végződjék. Az orvos nekem azt mondta, falusi levegő, semmiféle tárgyalás és „egyéb" izgalom. Nahát, beszéljen az öreggel! Lazarine reméli, hamarosan hazaviheti. Sajnálom, hogy nem bírok kellemeset írni, de az Úristen így rendelte ezt. Csókolom Anellát, Magát üdvözli Duditsné". Tehát mint már előbb említettem, Józsi bácsi ismét a János szanatóriumba került. Lazarine néni levelet küldött férjemnek, jöjjön fel Pestre. Józsi bácsi, fél- öntudatában „Az Est" című lap aznapi példányára - amelyet ma is őrzök - feljegyezte, kikkel szeretne Rippl-Rónai József 1927-ben. (Fotó: Pásztor Árpád) #^? 103 $3%