Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

és én voltunk a társaság tagjai. Beszélgetéssel, vidám ugratásokkal melyeknek nagy mestere volt Ödön bácsi - telt el a délután és 7 óra után hazafelé indultunk. A Rózsa utcai háza kapujánál elbúcsúztunk tőle. Nem gondoltuk volna, hogy néhány óra múlva - éppen a lefekvéshez készültünk - újra, telefonhívásra a városba megyünk, hogy szegény Ödön bácsi utolsó óráinál ott legyünk! A haldoklás szomorú jelenetét Józsi bácsi egy kis pasztellképben megörökítette. Ezekhez a tragikus események- Rippl-Rónai József: hez jött még, hogy 1922 telén a Ró- Ödön öcsém, 1906. RRM ma villát, huszonhárom tavaszán pedig a budai műteremlakását rossz lelkű fiatalemberek kifosztották. Ettől az időtől kezdve hanyatlott Józsi bácsi egészsége, mert ez a cselekedet nemcsak tetemes kárt jelentett részére, hanem nagy lelki megrázkódtatást is. A betörők nemcsak elkövették ezt a minősíthetetlen tettet, de megfélemlíteni is próbálták Józsi bácsit, hogy a vizsgálat folytatásától elálljon. Több névtelen levelet kapott, megfenyegették, családi botrányt helyezve kilátásba, amennyiben nem vonja vissza a feljelentést. így történt, hogy 1925 őszén olyan magas fokú volt a vérnyomása, és oly rosszul érezte magát, hogy kedves szomszédnője és barátnőjük, Dudits festőművész neje, rávette, hogy vonuljon be a János Szanatóriumba kivizsgálásra. Ott kisebb aranyérműtét következtében érte az első szélütés. Lazarine néni, akit értesített Duditsné, nem jött fel Pestre és így férjem és én voltunk naponkénti látogatói, és amint szállítóképes lett - az orvosok tanácsára - unokaöccsével, Rónai Gusztávval, hazaindítottuk. «Л«? 101 Ф%