Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Az utolsó évek A húszak évek sok szomorúságot hoztak Józsi bácsi részére. 1920-ban meghalt legfiatalabb öccse, akit ő ugyan őszintén szeretett, de akit néha korholt is, mert bár tehetséges énekes volt, pályáját Józsi bácsi szerint nem vette elég komolyan - nem volt elég ambíciója és kitartása. 1921-ben januárban azután meghalt Ödön öccse is, aki hozzá legközelebb állt fivérei közül és barátnak is számított. Ödön bácsi képeket és népművészeti tárgyakat gyűjtött és az ő gyűjteménye gyarapította a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum művészi anyagát. Noha vasúti tisztviselő volt, élete fő célja mégis a műgyűjtés volt - és nagy szeretettel és érdeklődéssel kísérte bátyjának művészi pályáját Józsi bácsinak fiatalkori, Párizsból származó levelei majdnem mind Ödön öccséhez szóltak - amelyekben Józsi bácsi, a művészi élettel elfoglalt magatartását gyakran nagyon érdekesen írta le. Megemlítem például, hogy az „Emlékezéseim" című könyvében Munkácsyról - mesteréről - mindig csak jót írt, ezzel szemben az Ödönhöz vagy szüleihez írt levelek elárulják, hogy néha vele szemben kritikát is gyakorolt. Ezek a levelek nagyrészt a Nemzeti Galéria tulajdonában vannak. Ödön öccsének egy szélhűdés következtében beállott hírtelen halála Józsi bácsit nagyon lesújtotta és elvesztése hosszú és tartós hiányérzetet váltott ki belőle. Emlékszem még az utolsó együtt töltött délutánra. Ödön bácsi mindennapos szokása szerint az akkor „Turul"-nak nevezett „Béke" szálló kávéházában volt, amikor öt óra felé a Róma villa lakói egy része szintén megjelent. Józsi bácsi, férjem, a nálunk vendégségben lévő Medgyessy szobrászművész, Pubi Rippl-Rónai és Ödön öccse 100