Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 2008

Nemrégiben azt olvastam, hogy Káplár Józsi bácsi barátja volt. Ez is egy tévhit a sok közül, mert őt csak kiszolgálójának lehetett tekinteni. Még tanítványának sem lehetne nevezni és festészetét illetően csak tanácsokkal látta el őt. Nem szerette meghunyászkodó és hízelgő természetét, de megtűrte őt apróbb szolgálataiért. Sokszor hallottam, hogy leintette őt azért, hogy Lazarine nénit méltóságos asszonynak szólította, de ő ennek ellenére kitartott e megszólítás mellett. E fejezet végén be kell vallanom, hogy a szándékolt tárgyilagosság nem sikerült teljes mértékben, de ez nem is sikerülhetett, mert aki ezt az ügyet közelről és jól ismerte, arra ez csak visszataszítólag hathatott. Akik viszont hamis mendemondák alapján hallottak a dologról, azokra nézve ez érthetőnek látszik és legfeljebb mosolyognak egyet rajta. De ez az álláspont Józsi bácsi közvetlen hozzátartozói részére elfogadhatatlan volt és a katasztrófával egyenlő. Rippl-Rónai József: Interieur zöld karosszékkel (Róma-Villa) 1910. Mgt. 99