Vaszary János festőművész tanítványai, 2007

vát. Az ember teremtette a kifejezés és a letét gondolatát azt, hogy hogyan fessenek, ez is beletartozik a humánum szélesebb körébe. Természetszemléletű képeknél a kifejezés tisztasága, a kifejezés humánus csengése kell, hogy benne legyen a látványban. Minez Gyula, mint festő későbbjött rá arra, hogy „az Öregnek igaza van". Vaszary János nem szerette, ha valaki 'pacsmagolt', minden ecsetvonás, szín a kifejezés magas szintjén kellett létrejöjjön. A humánum nála annyi volt, mint emberiesedés. A nagy mesterek tulajdonsága a kifejezés eszközeinek és anyagának tisztelete. Vaszary lenézte a maszatoló festészetet. 5okszor mondta: „Sajnos nem érhettem meg, hogy mesteriskolám legyen." Igen-igen sokra becsülte Derkovicsot: „művészi korlátai mellett olyan ember, akiben tüzek égnek, majd később értik meg." Tisztán kell látnunk a 20-as évek hazai viszonyait. Klebelsberg Collegium Hungaricum alapításai és (Ĵerevich Tibor nagy szerepe Rómában. Bernáth Aurél is akkor kerül haza, s a 20-as évek közepén 5zőnyi már elismert mester volt. Aba-Movák kiállításának óriási visszhangja kelt. flincz Gyula nagyon szerette 5zőnyit. Az „Emberek a hegytetőn" utolérhetetlen tett volt, a Nyolcak utáni korszak történelmi tette. Mos, Vaszary rájuk gondolva a következőket mondta: „Fel kell figyelni arra, ami ebben az országban történik. Rendkívül tehetséges fiatalok azok, akik most színre lépnek. Ez a fiatalság azonban - sajnos - egy új konzervativizmus útján indult el, és éppen azért, mert rendkívül tehetségesek, fel kell erre figyelni." Az említett nemzedék a modern művészet törekvéseit akarva-akaratlanul elnyomta. RipplRónai koncepciója elhalványodik, a Nyolcak eltűnnek. Meokonzervatív polgári demokrata irányzat jut uralomra a kubizmussal és magyarországi úttörőivel szemben és a francia kultúra útját elállja. Magas szinten érvényesült a magányos ember humánuma (Bernáth Aurél), ezzel szemben a forma művészete elhalványodott. Vaszary modern kultúrát akart hozni az országnak, ez azonban a történelmi hagyományok és az előbb vázolt adott helyzet miatt lehetetlen lett számára. Innen a tragikus vonás benne. A hallgatókban is ellentétet szült, hogy más az amit mondott s akart, hogy a maga művészetében nem tudta végbevinni a múlttal való szakítást. Egy sovány intellektuális kör tömjénezte őt, a rettenetes konzervatív falat nem tudta áttörni. Rippl-Rónai is így volt, ő is parfömös szépségekbe menekült, de utolsó önarcképei megdöbbentően mély festőiségűek és komolyak. Vaszary is, mint Rippl-Rónai azt hitte kultúrát tud teremteni Magyarországon, de rájött, hogy nem sikerült, nem sikerülhetett, mert nem volt saját szintjükön élő környezetük. Ezért fordult nagy szeretettel a fiatalok felé, akiknek már mást kell csinálniuk, mint ahol ő megrekedt. 19