Vaszary János festőművész tanítványai, 2007

Rippl-Rónai és Vaszary öregkorának hasonló magatartását nézve felvetődik az öregkor megváltozott szemléletmódja is. A csalódáson kívül nyilván ez is hozzájárult érdeklődésüknek a felszín, a nagyvilági élet felé való terelésében. Vaszary a legnagyobb tisztelettel beszélt azokról, akik túlléptek a posztimpresszionizmuson, tehát Picassoról és Braque-ról. Az absztraktokról is komoly hangnemben beszélt, bár egyszer absztrakt képek reprodukcióit hozta be, s a következőket mondta: „nem hiszek ebben, mert a művészet mégiscsak az érzéki élet közvetlenül megragadható formáival kell törődjék." A modern esztétikai formákkal szemben rendkívül igényes volt, ezért is adott ezek felé mutató kompozíciós feladatokat (dinamikus, formai, szín, vonal, ritmus kompozíciók). A művészi ábrázolásmódot kezdeti alapnak tekintette. A modellt is kompozíciós alkalomnak hirdette és vallotta, hogy a képen belüli absztrakt elemek kutatása az elsőrendű feladat: „érzékileg elérhető formákkal kell kifejeznie magát a festőnek." E kompozíciós feladatok korrektúrákból nőttek ki. Például, valakinél a szín és plasztikus forma kapcsolatairól beszélt: „figyeljék meg, minél plasztikusabbá akarom tenni a formát, annál inkább kénytelen vagyok lemondani a színről és fordítva". - De vigyázat! Nehogy a plasztikon viaszfigurái felé vezető útra lépjünk! Magy gondot kell fordítani a képben kifejezni való formai gondolat legtisztább megformálására. Korrektúrája mindig a képre vonatkozott: a kép a rend és egység. Az absztraktakat kissé dekoratív művészeknek tartotta. Minden egyes bírálatában a kép egészét, a színek ritmizálását, a formák rendszerét és az ezek mögött lévő emberi magatartást tekintette alapvetőnek. Az előbb említett kompozíciós feladatok modell előtti korrektúrák gondolataiból jöttek létre, például ha a képben a ritmussal hibák voltak, akkor az lett a feladat. Sokat beszélt a nagy mesterek (Matisse, Van Gogh) palettájáról. Amikor egy alkalommal meghajszolták művészetpolitikájáért, belépett az epreskerti nagy terembe, megállt a lépcsők tetején, bundában, megigazította lornyonját s azt mondta széttárt karokkal: „Uraim nyissák ki az ablakokat, hadd áradjon be friss levegő ebbe az országba." - Ritkán lehetett így belelátni belső tragédiájába.... Somogyi Almanach 9. Kaposvár, 1967. Szerkesztette: Kanyar József zo