Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Belényesy Károly–Fábián Szilvia–Marton Tibor–Oross Krisztián: BALATONSZÁRSZÓ-KIS-ERDEI-DŰLŐ

80 BELÉNYESY KÁROLY-FÁBIÁN SZILVIA-MARTON TIBOR-OROSS KRISZTIÁN 71. kép A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája idősebb fázisának edénye 72. kép A vonalmintában gyöngyköles berakással díszített és festett edény töredéke kőeszközzel együtt temették el (Id. a sírt részletesen tárgyaló tanulmányt). Külön említést érdemel továbbá az a gyermeksír, amelyben két részből álló, a lábszáron viselt Spondylus ékszer került elő. Egy másik gyermek sírjában karcolt vonaldíszes edényt találtunk. Egy gödör betöltésének legfelső rétegében nagyméretű hajtűvel, csontárral és kovapengével együtt eltemetett férfi csontvázát tártuk fel. Alatta szokatlan testhelyzetben fekvő emberi vázra bukkantunk. A neolitikus temetkezések nem különültek el a lakóterülettől, a telepen belüli elhelyezkedésük véletlenszerűnek tűnik. Az egykor beépített terület nagyságához és az újkőkori épületek számához viszonyítva a feltárt sírok száma meglepően csekély. Az újkori mezőgazdasági művelés bizonyára több magasan fekvő sírt elpusztított, de feltételezhető, hogy csak bizonyos személyeket temettek el a lakóházak közvetlen környezetében, és a kőkori falu temetőjét a településtől távolabb kell keresnünk. Jelentős mennyiségű újkőkori leletanyag látott napvilágot: kerámialeletek, csont- és kőeszközök mellett viszonylag nagy mennyiségű állatcsontot is feltártunk (ld. az archeozoológiai tanulmányban, 295. oldal). A leletanyag döntő többségét kerámiatöredékek alkotják. Formai és díszítésbeli jellegzetességeik alapján a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája, illetve a zselizi kultúra körébe sorolhatók. A kerámia homokkal, illetve növényi szerves anyaggal soványított, az edényeken gyakoriak a simító szerszámok nyomai, számos esetben fényezett felületű töredékeket is találtunk. Leggyakoribbak a gömbös testű edények és a fordított csonkakúpos mély tálak különböző változatai, valamint a tölcséres nyakú edények. Kifejezetten a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának idősebb fázisára jellemzők a kettős kónikus edényformák (71. kép). Gyakoriak a csőtalpas tálak. A nagyméretű tárolóedények töredékei viszonylag ritkák, előfordulnak viszont speciális, négy füllel ellátott, ún. puttonyedények is. A kerámiadíszítésben a bekarcolt vonaldíszek dominálnak. A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájára jellemző szélesen árkolt - annak idősebb fázisában egyszerűbb, a későbbiben összetettebb - ívelt, illetve geometrikus vonaldíszek gyakoriak a leletanyagban. Ritkán az ún. kottafejes díszítés is előfordul. A zselizi kultúrára jellemzőek a bevagdalással osztott, finoman karcolt vonalpárok. A kerámián gyakori az égetés utáni vörös festés, mely a karcolt motívumok által határolt felületeket tölti ki, és sötétszürke vagy fekete színű fényezett sávokkal váltakozik. A zselizi kultúrára jellemző vörös-sárga festést csak néhány töredéken találtunk. A vörös festékrögök szintén gyakoriak a leletanyagban. Speciális díszítésmódnak számít a bekarcolt vonalakat kitöltő fekete színű kötőanyagba ágyazott gyöngyköles berakás (72. kép), mely úgy tűnik, kifejezetten a Balaton déli partvidékén terjedt el. A plasztikus díszek között változatos formájú bütyökdíszeket és az edények oldalára helyezett állatfej-ábrázolásokat is találtunk (ld. 301. kép). Ez utóbbiak rendszerint festettek, kecske-, juh-, illetve szarvasmarhafejeket ábrázolnak. Emberi lábat mintázó, vízszintesen átfúrt bütyökdíszek, valamint emberi arcot ábrázoló díszítések is előfordulnak az edényeken. Három idoltöredék is előkerült: egyikük egy karcolt díszű, kissé ívelt téglatest alakú töredék, amelyen a melleket plasztikusan ábrázolták. A másik egy lapos, többszörösen átfúrt „fejfedővel" ellátott fejtöredék, a szemeit és a száját bekarcolással jelezték, míg az orr plasztikus ábrázolású. A harmadik idol egy karcolt vonaldíszű torzó a település legkorábbi szakaszából. Néhány karcolt díszű, lapos agyagláb a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájára jellemző oltártípus töredéke lehet. Igen változatos méretű és formájú őrlő- és dörzsköveket találtunk, köztük néhány, földfesték őrlésére használt darabot is. Gabonamaradványok csak egy-két kivételes esetben kerültek elő, ezért különösen fontos leletnek számít az az őrlókó, amelynek felületén a rátapadt gabonaszemek is megmaradtak. Az őrlőkövek leggyakrabban a Balaton északi partvidékéről származó homokkőből készültek. A csiszolt kőbalták között jellemzőek a laposbalták, túlnyomó többségük nyéllyuk nélküli. Nagyságrendekkel nagyobb a pattin-