Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Belényesy Károly–Fábián Szilvia–Marton Tibor–Oross Krisztián: BALATONSZÁRSZÓ-KIS-ERDEI-DŰLŐ

BALATONSZARSZÓ-KIS-ERDEI-DŰLÖ 81 tott kőeszközök mennyisége, a felhasznált nyersanyagok között a radiolaritok: főként a Bakonyból származó szentgáli és a teveli típusú kovák dominálnak, kis számban obszidián is előfordul, mely Tokaj környékéről kerülhetett ide. A pattintott kőeszközök között leggyakoribbak a pengék, illetve a pengevakarók, amelyeket rendszerint nagyméretű, kúpos magkövekből alakítottak ki (73. kép). A használati kopásnyomok alapján valószínű, hogy a kőpengék jelentős része sarlóbetétként szolgált. A csonteszközök alárendeltebb szerepet játszanak, néhány ár és egy kalapács töredéke került elő. Néhány esetben az állatcsontok összegyűjtésére és felhalmozására utaló jeleket is megfigyeltünk. A telepobjektumok leletei között gyakran előfordulnak kagylóhéjak, a Balaton közelségének ismeretében figyelemre méltó tény viszont, hogy a halcsontok rendkívül ritkák a leletanyagban. A leletek és a telepjelenségek alapján a lelőhelyet a középső neolitikum idejére keltezzük, mely a Dunántúlon a Kr. e. 6. évezred második felét öleli fel. A település kezdete a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának idősebb szakaszáig nyúlik vissza. Balatonszárszó abban a területsávban található, amely a vonaldíszes kerámia kultúrájának fiatalabb fázisában annak keszthelyi csoportja és a zselizi kultúra érintkezési zónája volt. Lelőhelyünk egyes részein a két kultúra tárgytípusai számos gödörből együtt kerültek elő, máshol viszont a keszthelyi csoport, illetve - a telep északkeleti részén - a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája idősebb szakaszának leletanyaga dominált. Az újkőkori falu a közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrájának legjelentősebb lelőhelyei közé tartozik. Az ásatási terület nagysága mellett figyelemre méltó az itt megtalált régészeti jelenségek változatossága is. A feltárt épületek, temetkezések, a sáncárok, az egyéb telepobjektumok és nem utolsó sorban a leletanyag segítségével összetett kép rajzolható a településről. A kőkori falu felhagyása után, a Kr. e. 5. évezred végén, a középső rézkor folyamán települt be ismét a terület. Az ásatás északi és északkeleti részén, egymástól jelentős távolságban nagyméretű, szabálytalan gödörkomplexumokat tártunk fel. Az egymást metsző gödrökből álló objektumcsoportok feltárása során a Balaton-Lasinja-kultúra leletanyaga került elő. Az edényanyagban kettős 73. kép Pattintott kőeszközök