Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

LELŐHELYEK - Kiss Viktória: ZAMÁRDI-KÚTVÖLGYI-DŰLŐ

66 KISS VIKTÓRIA amelyeken megmaradt a vörös festék nyoma és az egyik mellett a festék alapanyagául szolgáló földfesték (okker) egy darabja. Réztárgyakat, -eszközöket nem találtunk az említett rézkori települések leletei között, hiszen az ebben az időben nagy értéknek számító, fémből készült használati vagy viseleti tárgyakat becsben tartották, nem dobták a hulladékgödrökbe. A dombtetőn a korai bronzkori Somogyvár-Vinkovci-kultúra ritkásabb szerkezetű, tanyaszerű településének néhány gödre is előkerült. Az egyik tárológödörben egy szarvasmarha teljes csontváza és több kisebb állathoz (juh vagy kecske) tartozó állkapocs- és vázrészek feküdtek. A vízparti terület következő megtelepedői a kelták voltak. A falu lakói az előkerült kiváló minőségű, korongolt kerámiaformák tanúsága szerint a késő kelta időszakban létesítették a települést. Hasonló fazekakat, tálakat használtak (a durvább használati edények mellett) a városias fejlődés útján megindult erődített településeken, az oppidumokban is. A késő kelta korszakot a régészeti kutatás általában a Kr. e. 1. század végéig keltezi, mivel ez után a római hódítás új kor kezdetét jelentette. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a Dél-Dunántúl belső területein, a kereskedelmi útvonalaktól távol élő kelta népesség településein zavartalanul tovább folyt az élet a rómaiak térfoglalása után is: a tartomány belsejében élő bennszülött népek csak lassan vették át a római kultúra szokásait, használati tárgyait. így feltételezhető, hogy a térség késő kelta falvainak egy része a Krisztus születése utáni évszázadban is használatban volt. A tanyaszerű, kis kelta faluhoz a feltárt területen három ház tartozott, mindegyik a késő vaskorból általánosan ismert, nagyjából 4x3 m-es lakóépületek közé sorolható. A feltáráson megfigyelhető jelenségek leginkább az épületek alaprajzára, illetve a földbe mélyedő részekre szolgálnak információval. A föld fölötti felépítményt az alaprajzi adatok, a népi építészet hagyományai és más régészeti feltárások eredményei segítségével értelmezhetjük. A Zamárdiban feltárt házak padlószintjét nagyjából fél méter mélységben ásták be az egykori földfelszínbe. Az épületeket rövidebb oldalaikkal DNy-EK-i irányban tájolták, padlójuk döngölt vagy tapasztott-sározott volt. A tetőt faoszlopok tartották ezek helyére utalnak azok a nagyméretű és mélyre ásott (50-60 centiméterrel a ház padlószintje alá mélyedő), gondosan körbedöngölt oszlophelyek, amelye55. kép Kelta edények a 311. házból