Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Gál Erika: ÁLLATCSONTLELETEK A ZAMÁRDI-KÚTVÖLGYI-DŰLŐ LELŐHELY 370. OBJEKTUMÁBÓL
302 GÁL ERIKA Az öt ragadozó anatómiai kontextusban talált csontváza kb. 110 cm-es átmérőjű területen, többé-kevésbé szorosan egymás fölött helyezkedik el. Az állatok fényképen azonosítható helyzete nem azonos, ugyanakkor mind a négy kutya a jobb oldalán feküdt, és a hímek, illetve nőstények szabályosan váltakozva fordultak elő. Mind az öt ragadozó csontjai felnőtt egyedektől származnak. A csontok jól azonosíthatóak és általában jó megtartásúak, bár felületüket a növényzet gyökerei meglehetősen kikezdték. Ez azonban nem akadályozná meg, hogy az emberi beavatkozásra utaló nyomokat (vágás stb.) felfedezzük rajtuk. A ló, szarvasmarha és sertés vázrészei a felszíntől mintegy 45 cm mélyen, a 3. kutya csontvázával egy szinten, de attól délre helyezkedtek el. A csontok viszonylag jó megtartásúak, nem túl töredékesek, de egymástól elkülönülve (nem anatómiai kontextusban) voltak. A leletek alapján a különböző korú és más-más fajhoz tartozó egyedek jól azonosíhatóak. Étkezési vagy más célból végzett darabolásnak (az egy lócsontot kivéve) semmilyen nyoma nem látszik. Hasonló korú régészeti lelőhelyről a Keszthely-Általános iskola avar temető rétegei alatt talált három germán állatsír ismert, amelyekben egy-egy ló-kutya kettős temetkezést találtak. A három külön álló, szabályos alakú sírt, valamint az állatok következetes elhelyezését tekintve semmi kétség nem fér az objektumok kultikus voltához. A hegykői langobard temető 70. sírjából két kifejlett kutya csontváza ismert. A Keszthely-Deák utca-Sörkert római-népvándorlás kori lelőhelyen pedig két kutya (egy kifejlett és egy fiatal egyed) és egy házimacska (Felis domesticus Briss.) csontvázát találták meg együtt. A kutyának, mint az első háziasított állatnak, mindig is fontos szerepe volt az ember hétköznapi és kultikus életében. Hasznosítását legalább három oldalról is megközelíthetjük: elsődleges nyersanyagforrás (hús, csont, bőr stb.); őrző- és vontatóállat, valamint kísérő a vadászatok alkalmával, és végül mint kedvtelésből tartott háziállat vagy áldozati állat. A Zamárdiban talált csontvázak esetében semmilyen jel sem utal a kutyák első két szempont szerinti felhasználásra, ezért az áldozati állatokról gyűjtöttünk adatokat. Magyarországról legkorábban a lengyeli kultúrához tartozó Mórágy-Tűzkődombról jeleztek legalább négy kutyakoponyát, melyek építési áldozatként értelmezhetők, hasonlóan a bronzkori tószeg-laposhalmi és jászdózsai telltelepüléseken talált fej- és hiányos csontvázmaradványokhoz. A Gyoma 133-as lelőhely szarmata és avar kori településeiről több kutya (és macska)-sírt említenek, amelyekbe az állatokat egyedül vagy többedmagukkal temették el. A sírok és a leletek kultikus szerepe ebben az esetben is vitathatatlan. CeglédNyúlfülehalmon egy késő középkori kutyasírt találtak, melyben egy 8-10 éves nőstény állat gondosan elhelyezett teteme feküdt. Ebben az esetben a középkorra jellemző temetési és egyéb alkalmakkor bemutatott áldozatról lehet szó, és a kutya mint a földi és túlvilági élet közötti közvetítő, vagy a halott lelkének kísérőjeként és védelmezőjeként értelmezhető. A hivatkozott szakirodalomból ismert kutyák csonttani méretei szinte azonosak a jelen dolgozatban tárgyalt kutyákéval. Tassi Márta archeozoológus szakdolgozatában részletesen tanulmányozta Magyarország középkori kutyacsontvázait, és eredményeit összehasonlította több recens fajta, valamint a farkas biometriai adataival. A zamárdi 3. és 4. kutyakoponyák méreteit felhelyezve a gazdag adatbázison alapuló diagramokra azt az eredményt kapjuk, hogy a mai fajták méretben is hangsúlyosan megmutatkozó széles skáláján egy közepes termetű kutya „fajta" koponyanagyságának felelnek meg. Ha a történelmi időkből előkerült leletekkel hasonlítjuk össze, akkor valamennyi középkori kutyakoponya ebbe a biometriai tartományba tartozik. A középkori kutyák méretei között egyébként igen nagy fokú homogenitás volt tapasztalható, amelynek mértéke valószínűleg még nagyobb a korábbi időszakokban.
