Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Gál Erika: ÁLLATCSONTLELETEK A ZAMÁRDI-KÚTVÖLGYI-DŰLŐ LELŐHELY 370. OBJEKTUMÁBÓL

ÁLLATCSONTLELETEK 303 A Koudelka szorzószámával számított marmagasság szerint mind a négy népvándorlás kori kutya az 55-60 cm-es mérettartományba esik, amely érték a középkori, illetve a szarmata leletekre a legjellemzőbb. Összehasonlítva a keszthelyi temetőben talált kutyák méreteivel, a zamárdi kutyák marmagassága átlagosan 10 cm-rel alacsonyabb, koponyájuk és fogmedrük szintén rövidebb. A 370. objektum legérdekesebb lelete a hiúzcsontváz, amely általában a régészeti állatcsontleletek között is egyedülálló. A magyarországi régészeti hiúzleletek közül az itt bemutatott csontváz a legteljesebb. A 15. századi váci 26/a gödörből előkerült, ismeretlen nemű példánynál, melynek a koponyáját, fél állkapcsát és medencéjét, felkarjait, orsócsontjait, egy-egy comb- és sípcsontját, valamint három lábközépcsontját találták meg, a zamárdi hiúz mindenképpen idősebb. Bár nyúzásnak nyoma nem látható egyik csonton sem, nehezen elképzelhető, hogy az állat köztudottan szép bundáját ne hasznosították volna. Régebbi korokból Berettyószentmárton újkőkori, valamint Bakonszeg-Kádárdomb bronzkori településéről ismerünk egy-egy hiúzleletet. A hiúz Európa legnagyobb termetű macskaféléje, ám hazánkban már legalább 50 éve kipusztult (bár esetenként a Kárpátokban élő egyedek nálunk is felbukkannak). Síkságon és hegyvidéken az összefüggő erdős vagy bokros helyeken egyaránt megtalálható, búvóhelyül föld alatti üregeket vagy sziklahasadékokat keres. Alkonyati és éjszakai állat, de napközben is vadászik. Érzékszervei nagyon jók, főleg kis és közepes termetű állatokra vadászik, de az erdőbe hajtott háziállatokra (juh, kecske, kutya) is veszélyes. Kölyökkorától befogva szelídíthető. A macskafélék családjába tartozó vadállatok nem gyakoriak régészeti összefüggésben. Oroszlánleletek (Panthern leo L.) ismertek: a késő neolit zengóvárkonyi temetőből egy szemfog (caninus), a rézkori Tiszaföldvár-Téglagyárból medencecsont-töredék, Tiszalúc-Sarkadról szemfogak, lapos- és hoszszúcsontok, és a szintén rézkori Gyöngyöshalász-Encspusztáról arckoponya-töredék. A késő középkori Segesd-Pékóföldról egy párduc (Panthern pardus L.) - fogakat is tartalmazó - arckoponya-töredékét találták meg. A Zamárdi-Kútvölgyi-dűlő 370. objektumában talált állatok elhelyezkedését tekintve szinte biztos, hogy nem állatsírról van szó. Ezekre, eddigi ismereteink szerint, az jellemző, hogy a szabályos alakú gödrökben csak 2-3 állat fekszik, mintegy „kitöltve" a sírt. Testhelyzetük (majdnem) azonos, vagyis elhelyezésükre az emberek gondot fordítottak. A Zamárdiban talált állatcsontvázak esetében nem minden szabályos, de bizonyos mértékű következetesség itt is tapasztalható. A kiásott - és a „szükségesnél" kétszer-háromszor nagyobb - gödör legaljára a félig kiterített hiúzt helyezték, föléje - de a gödör nem azonos pontjára - pedig a négy kutyát. Az egymásra helyezett kutyák, valamint a negyedik kutya és a felszín között 15-20 cm vastag feltöltés volt. Az öt ragadozót valószínűleg egyszerre vagy rövid idővel egymás után temették el. A legfelső kutya befedésével látszólag az objektum rendeltetése is megszűnt. Nem kizárt, hogy az állatok bundáját lenyúzták, bár erre utaló vágásnyomok nem láthatóak a csontokon. A ragadozók testhelyzete nem azonos, tudatos elhelyezést csak az embrióhelyzetben lévő 3. kutya esetében feltételezhetnénk. A 2. kutya természetellenes helyzetben feküdt a gödör közepén, csak az egyik végtag kapcsolódott szorosan a testhez. Összességében tekintve úgy tűnik, hogy az állatokat inkább beledobták a gödörbe, mintsem valamilyen rendszer szerint helyezték volna el őket. Ugyanakkor mind az öt állat az oldalán fekszik (a hiúz a bal, a kutyák a jobb oldalukon), a gödör pereménél elhelyezkedők feje vagy lábai mindig a gödör belseje felé irányulnak (307. kép). A harmadik kutya csontvázának szintjén csatlakozó, egy szarvasmarhához és két sertéshez tartozó csontok szintén nem az állatok fogyasztására utalnak, bár ezek közé más jellegű hulladék is került, pl. ló- és marhacsontok.