Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Sümegi Pál–Bodor Elvira–Juhász Imola–Hunyadfalvi Zoltán–Herbich Katalin-Molnár Sándor–Timár Gábor: A BALATON DÉLI PARTJÁN FELTÁRT RÉGÉSZETI LELŐHELYEK KÖRNYEZETTÖRTÉNETI FELDOLGOZÁSA

KÖRNYEZETTÖRTÉNET 249 A mocsár közelében elszaporodtak a Pteridophyta (haraszt) és Ophioglossum (kígyónyelv páfrány) taxonok, de kifejezetten vízben élő magasabb rendű (nád, gyékény) vegetáció itt nem fordult elő. A pollenösszetétel változása az emberi hatás növekedését jelzi a kút környezetében, az erdőirtás, a vetési gyomok megjelenése a földművelés kiterjedését, a mocsárrét felgyorsuló feltöltődését jelzi. A kútfeltöltés következő szintjében a fás növényzetet a fenyő (Pinus silvestris) és az Alnus glutinosa képviselte, és megjelent az irtványokon terjedő nyír (Betula), valamint a termesztett dió (Juglans) is. A lágyszárú vegetációban jelentősen elterjedtek a fűfélék (Gramineae), valamint az ürömfélék (Artemisia) is, de elsősorban a lápréteken élő pacsirtafű (Polygala) terjedt el. Termesztett kultúrnövényként előtérbe került a búza (Triticum) is. A vízi élettérben a bolygatottságra utaló Concentrysistes algák aránya jelentőssé vált. Ugyanakkor a magasabb rendű vízinövényzetben a vízitök (Nuphar lutea) jelent meg. Ez egyrészt azt jelezte, hogy a víz hőfoka 20 °C felett lehetett a vegetációs periódus legmelegebb szakaszában, illetve azt, hogy a Tóközi-Berekben megnövekedhetett a vízmélység, és időszakosan elérhette az 1,0-1,5 métert. A legfelső üledékrétegben a természetes környezetre jellemző lágyszárú Gramineae fajok száma erősen lecsökkent, és a vegetációban az emberi bolygatásra jellemző Polygonum, Carduus és a Chenopodium album vált uralkodóvá. A vízi élettérben a magasabb rendű vízinövényeket a felmelegedő, méteres mélységet kedvelő tündérrózsa (Nymphaea) képviselte, és a mocsár peremén ismét elterjedtek a kígyónyelv páfrányok, az Ophioglossum taxonok. A pollenösszetétel változása azt mutatja, hogy az előző pollenszakaszhoz képest megemelkedett vízszinttel (csapadékosabb éghajlati szakasz?) és a szelvényen belül a legjelentősebb emberi hatással, kiterjedt földműveléssel, állattenyésztéssel, emberi bolygatással számolhatunk. A Zamárdi-Kútvölgyi-dűlőben feltárt kút tengerszint feletti magassága (az üledékkel kitöltött kutat 110-109 m között kezdték el kialakítani) igen fontos környezettörténeti kérdéseket vetett fel, egyrészt azt, hogy milyen lehetett a római korban szabályozott Balaton kiterjedése, vízszintje, illetve a római kort követő vízszintváltozások milyen mértékűek lehetettek. Másrészt viszont kiemelkedő jelentőségű kérdéskör, hogy a római kor előtti szabályozatlan Balaton milyen kiterjedésű lehetett. Ezekben a témakörökben igen jelentős szakirodalom állt rendelkezésünkre, de ezek közül csak igen kevés irodalomban találkozhatunk tényleges adatokkal. 244. kép Ordacsehi-Kis-töltés és a lelőhelyen feltárt árok geológiai keresztszelvénye