Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

Bondár Mária: A BALATON DÉLI PARTVIDÉKE ÉS A DÉL-DUNÁNTÚL A RÉZKORBAN • KR. E. 5. ÉVEZRED KÖZEPE (4500/4400)–3. ÉVEZRED ELSŐ HARMADA (2700/2500)

nelem során először integrálódott egységes arculatú kultúrává e nagy területen élő közösségek korábbi edényművessége, tárgyi és szellemi hagyománya, amelynek eredményeként egymástól távol eső helyeken is nagyon hasonló edények, mindennapi használati és viseleti tárgyak készültek. Hasonlóak a temetkezési szokások és a hitvilág ránk maradt emlékei is. Mai terminológiával a „globalizálódás" folyamatát láthatjuk ebben a korszakban. A badeni kultúra központi területének a mai Magyarország tekinthető. Ma már több mint 1600 lelőhelyét ismerjük innen, amelyek ugyan nem egy időben léteztek, mégis sűrű településhálózatra utalnak. A telepek gyakorlatilag mindenütt - síkvidéken, dombtetőn, barlangban, vízparton - megtalálhatók. Somogy megyéből a badeni kultúra teljes időszakából több mint 120 lelőhelyről vannak adatok. A hiteles feltárásokból származó települések mérete változatos, a néhány gödörből álló teleptől a több mint ötszáz települési objektumig széles a skála. A telepeken nagyméretű vermek, különböző rendeltetésű gödrök, tüzelőhelyek, kemencemaradványok kerültek elő. A háztartási hulladék között gyakran megtalálhatók a sárból készített egykori falmaradványok, amelyek épületekre utalnak, házaikat mégis alig ismerjük. Földbe mélyített alapú, cölöpszerkezetes lakóépületre szinte nincs hiteles adat. Valószínű tehát, hogy házaik felszín fölé épített sátorszerű kunyhók vagy boronaszerkezetű faházak lehettek. A telepeken változatos és szép edényeket készítettek. A korai időszak (bolerázi csoport) edénykészletére a kannelúrás hasú bögrék és korsók, a többsoros bordával díszített fazekak (11. kép), a tálak peremének belső oldalán kialakított kannelúrázás vagy a kívülbelül spirálmotívummal, vésett díszítéssel készített lapos tálak és a bekarcolt halszálkamintával díszített amforák a legjellemzőbbek (Zamárdi-Kútvölgyidűlő, Balatonőszöd-Temetői-dűló, Balatonlelle-Országúti-dűlő, Balatonboglár-Berekre-dűló, Ordacsehi-Bugaszeg). E korai időszakhoz köthetők a juhokat ábrázoló szobrocskák és a díszes pecsétlők is, amelyeket testfestésre(?) (54. kép), edénydíszítésre(?), vagy az újabb feltételezések szerint a „szent kenyér" megjelölésére használtak. A későbbiekben az edények jellemzője a különböző pontbenyomkodással, bekarcolással kialakított gazdag díszítés. Az edénykészletben megtalálhatók a nagyméretű tárolóedények, a bordadíszes fazekak, kisebb-nagyobb tálak, a nagyméretű, szépen kidolgozott kancsók, a kultúrára jellemző magas fülű merítőedénykék, szószos edények (12. kép). A badeni kultúra jellegzetes tárgyai még a díszes, gyakran vörösre festett talpas serlegek és a belül egyharmad-kétharmad arányban kettéosztott, ún. kétosztású tálak (12. kép; là. még 140. kép). Az M7-es autópálya-ásatásokon több, a kultúra későbbi időszakába sorolható település is előkerült (Balatonószöd-Temetói-dűlő, BalatonlelleOrszágúti-dűlő, Balatonboglár-Berekre-dűló, Balatonszemes-Szemesi-berek, Ordacsehi-Bugaszeg, Ordacsehi-Major). A kultúra népének életében a föld11. kép Л bolerázi csoport edénye Zamárdi-Kútvölgyi-dűlőből 12. kép Késő rézkori sír mellékletei Balatonlelle-FelsőGamászról (291. sír)