Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

Bondár Mária: A BALATON DÉLI PARTVIDÉKE ÉS A DÉL-DUNÁNTÚL A RÉZKORBAN • KR. E. 5. ÉVEZRED KÖZEPE (4500/4400)–3. ÉVEZRED ELSŐ HARMADA (2700/2500)

RÉZKOR 25 művelés és háziipar mellett az állattartás is jelentős volt: a sertés, juh és kecske mellett a szarvasmarhatartás volt a jellemző. Táplálékukat a vadászatokon elejtett állatok, valamint halak és kagylók is gazdagították. Új jelenség, hogy a Kárpát-medencében megjelenik egy, kizárólag a gyapjáért tartott juhfajta, amely a kereskedelem egyik fontos tényezője lehetett, és az időjárás megváltozására is következtetni enged. A badeni kultúra népének életét jelentősen megkönnyítette a kocsi megalkotása, amely már a kultúra korai időszakában, a bolerázi csoport idején bizonyítottan létezett. Ez a kocsi négy tömör fakeréken mozgó, ún. nehéz szekér volt, amelyeket szarvasmarhák vontattak. Bár nehézkes volt a helyzetváltoztatása a tengelyekkel együtt forgó kerék miatt, mégis lehetővé vált nagyobb távolságok megtétele, a kereskedelem kiteljesedése, a korabeli információáramlás felgyorsulása. A legújabb kutatások szerint a kocsi talán éppen Közép-Európa felől terjedt el nagyon gyorsan a Balkán és Mezopotámia fejlettebb vidékei felé. E korai innováció agyagból megformált darabjai teszik lehetővé a fából készült és elporladt szekerek szerkezetének megismerését. A Kárpát-medencéből és tágabb körzetéből jelenleg kilenc kocsimodellt ismerünk, közülük kettő Somogy megyéből származik (Boglárlelle, Balatonberény; 13. kép). Talán éppen a kocsi jelentősége miatt a szarvasmarhát különleges tisztelet, megbecsülés övezte, amelyet az önálló sírba tett (Balatonboglár-Berekre-dűló, Balatonőszöd-Temetői-düló) vagy az egykori emberekkel egy sírba temetett marhatetemek bizonyítanak. A badeni kultúra temetkezései - csakúgy, mint telepei és használati tárgyai - sokrétűek. A néhány sírból álló kiscsaládi temetkezések mellett nagyobb sírszámú temetőket is ismerünk. Az elhunytakat a kultúra korai időszakában, a bolerázi csoport idején elhamvasztották. A hamvakat a földre helyezték és a halotti szertartás ételáldozataihoz használt edényekkel rakták körbe. A szertartás végén kövekkel borították be a sírt. A későbbi időszak temetkezéseiben a hamvakat már nagyobb urnákba helyezve tették a földbe (Fonyód). A hamvasztáson kívül az ún. csontvázas temetkezés is jellemző a badeni kultúrára. Az alvó állapotot utánzó, oldalt fektetett, felhúzott lábú, azaz zsugorított helyzetben eltemetett halottakat ékszerekkel, egyéb viseleti tárgyakkal együtt temették el. A sírokba vagy azok közvetlen közelébe a halotti szertartás keretében különböző edényekben étel-ital mellékletet adtak a túlvilágra induló elhunytnak (Balatonlelle-Felső-Gamász) (Id. 141., 150. kép). Gyakori jelenség, hogy egyazon sírba két-három, esetenként négy embert is eltemettek egyidejűleg (Id. 86., 112. kép). Nem ritkák a tömeges temetkezések 13. kép A badeni kultúra kocsimodellje Boglárlelléről