Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Sümegi Pál–Bodor Elvira–Juhász Imola–Hunyadfalvi Zoltán–Herbich Katalin-Molnár Sándor–Timár Gábor: A BALATON DÉLI PARTJÁN FELTÁRT RÉGÉSZETI LELŐHELYEK KÖRNYEZETTÖRTÉNETI FELDOLGOZÁSA

KÖRNYEZETTÖRTÉNET 245 A meridionális hátak felszínén a fiatalabb löszös rétegek is kifejlődtek, vi­szont a földművelő közösségek megtelepedésétől kezdődően erőteljes erózi­ós folyamatok indultak meg ezeken a területeken. így ezek a fiatalabb löszös szintek lepusztulhattak, és csak néhány, kisebb lejtőszöggel jellemezhető hegylábi területen maradtak fenn eredeti helyzetben (Balatonszemes­Bagódomb, Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő, Ordacsehi-Kis-töltés), míg más te­rületeken (Balatonlelle-Kenderföld) áthalmozott formában jelentkeztek fedőrétegként. A régészeti feltárások lehetőséget biztosítottak a vizsgált területeken a ta­lajok vizsgálatára, a talajmonolitok kiemelésére, a mikromorfológiai elemzés­re is. A jelentős szilikát- és karbonáttartalmú löszös rétegek felszínén a holo­cén során barna erdei talaj képződött. A feltárások alapján a meridionális há­takon Raman-féle barna erdőtalajok fejlődtek ki. E talajtípus legtipikusabb feltárásait a balatonszárszói Kis-erdei-dűlőben figyelhettük meg (237. kép), ahol a középső neolit kori leletek döntő részben ennek a talajnak а В szint­jéből kerültek elő. A szárszói szelvénynél szemcsés szerkezetű, 4,2-4,5% szer­vesanyag-tartalmú, karbonátmentes, közepesen fejlett, erősen bolygatott és erodált A szint jött létre. А В szintet barnásvörös színű, poliéderes, diós törésű, mésztelen, kőzetlisztben dús (vályog) kifejlődés jellemezte, és helyen­ként már agyagbemosódás, agyagfelhalmozódás jelei is megjelentek. Ezek az agyagbemosódásos barna erdei talajjal genetikai kapcsolatot tükröző átmene­ti talaj-kifejlődések különösen a mélyebb fekvésű, aszóvölgyek felőli pereme­ken, hegylábfelszíneken találhatók. A löszös alapkőzet és a talajhorizont határán karbonátosodott, az A és а В szint határáról induló biogalériákat lehetett kimutatni. A biogalériák jelentős mennyisége és mérete arról tanús­kodik, hogy a területet a földművelést folytató kultúrák megjelenése előtt elsősorban fás szárú vegetáció fedte. Ezt támasztják alá a balatoni pollenelemzések is, amelyek azt bizonyítják, hogy már a pleisztocén végétől a fás szárú növények domináltak a vizsgált területen, és a holocén kezdetétől a lombos fák jelentős térhódítását, lombos erdei környezet kialakulását rekonstruálhatjuk regionális szinten. A lokális erdei környezet egykori kifejlődését bizonyítja a balatonszemesi Bagódombot övező aszóvölgyekben feltárt pollenanyag is. A völgyek alján összegyűlt, ho­locén során bemosódott üledékből, valamint a balatoni fúrásokból kiemelt minták pollenanalitikai összehasonlító elemzése alapján a következő vegetá­ciófejlődést tudtuk rekonstruálni a Balatonszemes környéki területeken. A kora holocén során zárt, fajokban gazdag erdő borította az egész terü­letet, a mélyebb szintekben, völgyek alján fűz (Salix), szil (Ulmus), a kiemel­236. kép Középső pleisztocén tefraréteg a löszben Zamárdi-Kútvölgyi-dűlő lelőhelyen 237. kép Raman-féle barna erdei talaj-feltárás Balatonszárszó­Kis-erdei-dűlő lelőhelyen 238. kép Balatonszemes-Bagódomb kora holocén növényzete

Next

/
Oldalképek
Tartalom