Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS RÉGÉSZET - Sümegi Pál–Bodor Elvira–Juhász Imola–Hunyadfalvi Zoltán–Herbich Katalin-Molnár Sándor–Timár Gábor: A BALATON DÉLI PARTJÁN FELTÁRT RÉGÉSZETI LELŐHELYEK KÖRNYEZETTÖRTÉNETI FELDOLGOZÁSA

246 SÜMEGI-BODOR-JUHÁSZ-HUNYADFALVI-HERBICH-MOLNÁR-TIMÁR 239. kép Balatonszemes-Bagódomb növényzete a középső neolitikum elején 240. kép Balatonszemes-Bagódomb növényzete a középső neolitikum végén tebb helyzetű, szárazabb területeken tölgy (Quercus), mogyoró (Corylus) lehettek a domináns növények (238. kép). A középső neolitikum kezdetén, a megtelepedés során ezt a zárt, sokszínű erdőt rendkívül erőteljes emberi hatás érte, a pernyemaximum alapján égetéses erdőirtással alakították ki a legelőkhöz, szántókhoz és a megtelepedéshez szükséges nyitott teret. Rendkívül fontos tény, hogy a neolitikum kezdetén már volt gabonatermesztés a területen, de a gabonapolleneket csak a lelőhely közelében lévő völgyben felhalmozódott üledékben lehetett kimutatni, a balatoni fúrásokból nem. Ez azt mutatja, hogy a gabonatermesztés kifejezetten lokális lehetett, valószínűleg csak a települések környékére szorítkozott. A jelentős mennyiségű taposást is elviselő gyom terjedése viszont a kiterjedtebb legelőterületek kialakítását, az ember által lakott és használt tér egyre jelentősebb kiterjedését valószínűsíti (239. kép). A késő neolitikum során a pollenanalitikai adatok alapján a gabonapollenek megjelennek a Balaton medrében mélyített fúrásokban is, másrészt a szilfa visszaesésére, a bükk megjelenésére utalnak. Ezek az adatok az emberi hatás felerősödésére (növekvő népességszám?, agrotechnika változása?) és egy kialakuló éghajlati változásra utalnak, bár több kutató véleménye szerint a szilfapollen visszaesése a szilfa gombás megbetegedésére utal (240. kép). A késő neolitikumot követően, a rézkor során erőteljes erdősülés indult meg a területen, és a ter-